Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889

bizalom ez égi szózatával, melyre csak az anyának részt­vevő hangja képes, tudakozódott bánatának igazi oka felől. Hermann kitórőleg válaszolt. Azt adta okul, hogy a a haza veszedelme valószinüleg őt is kiszólítja a harcztérre. A hontalanok szomorú sorsa igen meghatotta, ő el van szánva odahagyni a kedves otthonát szép mezőivel, gyü­mölcsöseivel s beáll a hadseregbe a haza védelmére. Ez teszi bánatossá, ha e szép szülőföldjének itthagyására gondol. De azért mégis csak elmegy! Megmutatja édes atyjának, hogy nem oly pulya lélek, minőnek szidalmazta. 0 is bir és akar tenni, előremenni s meglátják, nem válik szégye­nére szülőinek. De az asszony a nőnek szokott éleslátá­sával lelke mélyére pillantott fiának. Nem hiszen szavainak, s kérve kéri szóljon igazán és őszintén: mi nyomja lelkét, mi fáj szivének, mi csalta e könnyeket szemeibe? Ő az anya, gyermekének őrangyala ez életben. Neki elmondhatja bánatát, mert néma szenvedésével tízszeresen gyötri szerető szivét. Az anyaszeretetnek végtelensége megtöri végre a fiú hallgatását, mint kis gyermek zokogva borul édesanyja keb­lére, zokog a boldogságtól, hogy van kinek édes titkát bi­zalommal elmondhatja, zokog a fájdalomtól, hogy életének legelső álmát oly könyörtelenül széjjelkúszálta az apai akarat kíméletlensége. A vihar lecsöndesülte után következik a vallomás megható scénája. A fiú elmondja, mily engedelmes gyerme­ke volt mindig szülőinek. Soha senkin semmiféle sértést meg nem torolt, de ha valaki szülőit bántani merte volna, ez kihozta sodrából. Es most oly nagyon megsértette, meg­alázta őt atyja az idegenek előtt! Mit ér a vagyon, mit az a sok szép kert, szántóföld, csűr és hombár, ha bol­dogtalan. „Ich entbehre der Gattin!“ Ezek vég­szavai. Beszédjéből azonnal megérti az anya, hogy fia válasz­tott, s hogy ez nem lehet más, mint Dorothea, az az ide­gen leány, kiről annyi rokonszenvvel mesélt. Mivel pedig az anyák a házasság dolgában rendszerint fiaiknak párt­ján állanak, Göthe nagy emberismeretéről tanúskodik a jelenet, melyben az aggódó anya azonnal megérti fiát, biz­tatja, el ne csüggedjen, ne ellenkezzék ugyan apjával, kivált tanácsülések után, hol felboszantják, és a pohár bor mel­13

Next

/
Oldalképek
Tartalom