Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889

14

lett, a mikor kissé indulatosabb, de máskülönben megkérlelhető, ért a szóból, ha szépen beszélnek vele. Aztán azt tanácsolja Hermannak, jöjjön azonnal a házba, még ott találják a plébánost, a kinek pártolására bizton számíthatnak.Az apa sokat ad a plébános szavára, mert tudja, hogy mindig a család javát akarta. Az anyai szeretet leleményessége tehát megtalálja a kiutat, mikép kelljen a fiúi engedelmesség és a szerelem conflictusát a körülmények és férje gyöngeségeinek föl- használásával szépen kiegyenlíteni. Göthe ebben is objectivitá- sával gyönyörködteti olvasóját. Az ő alakjai nem csináltak,mesterkéltek, de az életből vett igazi emberek fény- és árnyoldalaikkal egyetemben. Nála a külvilág szolgáltatja az anyagot, melyet ő, miként Arany és Petőfi, költőileg átalakít. Schiller a maga ideális belső világából indul ki s ehhez akarja formálni a külsőt, belsejének etikai magasztossága és szépsége szerint kívánja nemesíteni, művészi széppé varázsolni a költői feldolgozásra kínálkozó tárgyakat. Alakjai tehát majdnem túl világiak. (P. o. Laura!) Schiller idealismusában sohasem bírta volna a naiv Greteliken, (Faust) vagy a szenvedélyes Klärchen (Egml alakjait s a „Mütterszénét“ (Faust 2-ik részében) megteremteni, mert sohasem indult ki a való életből, hanem ideáljaiból, mig ellenben Göthe reális világ való létezőit szőtte körül költői alkotótehetségének legbájosabb képeivel: Hermann anyjában tulajdon édes anyját rajzolta. Innen előadásának közvetlensége, a jellemző vonások megkapó élethűsége, a mérséklet (Hartmann és Walter v. d. Yogelweide középfélnémetes mázé: das richtige Mass) helyes alkalmazása, mely sem a jóból, sem a hibából kelleténél többet fel nem ölel. Alakjai igazak, mégis idealisáltak — a mi a legnagyobb művészet minden időben.

Az anya s fia közötti viszonyt Göthe ez énekben utolérhetetlen gyöngédséggel rajzolta. Mily benső anyai szeretet lehet az, mely azonnal megsejti fia bánatának valódi okát, nógatja a szókimondásra, meg nem tántorcdik még akkor sem, midőn Hermann kereken kijelenti, hogy szüleit is kész elhagyni választottjáért. Másrészt a tartozó gyermeki engedelmességre figyelmezteti. Értésére adja, hogy nem volt elég bizalommal édes atyja iránt, a kit könnyen meg lehet engesztelni, ha az ember a módját eltalálja. Mint minden asszony, úgy ő is csudálatos érzék-