Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
------------------------- I 4 4 teheti egy nem is gyanított borzasztó tünemény a tüzes életet merevvé! A hamúeső, a napot mindenütt elhomályosítva, eljutott ugyanakkor Rómába, Afrikába, Syriába és Egyptusba is. A puha, porhanyó anyagnak, mely Pompeiit borítja, nagy része már fölásatott. Magában foglalja a fórumot, egy pár piaczot, a főutczákat, a nevezetesebb nyilvános épületeket, templomokat, basilikákat, fürdőket, színházakat s egyéb épületek sokaságát. A világ egy helye sem alkalmasabb tehát arra, hogy az antik élet képét elénk mutassa, mint Pompeii.1) A pusztulás után a szelíd imperatornak tág mező nyílt a cselekvésre. S Titus, mint atya gondoskodott. Két con- suli férfiút küldött azonnal Campaniába, hogy a szerencsétlenséghez képest segítsenek; pénzzel látta el őket, hogy építsenek s Campania virágzó tereire hozzák vissza az életet. Az örökösök nélkül meghaltak hagyományait — melyek különben az állampénztárba folytak — az élőknek engedte át.2) De az említett pusztulással a szerencsétlenség mértéke még nem volt megtelve. Azon idő alatt, mig Titus — a munkában maga is részt veendő — Campaniába utazott, s a segítségnek saját vezetése alatt leendő hathatósabb érvényesítésén munkálkodott, tűzvész tört ki Rómában, mely a város nagy részét fölemésztette.3) Sok templom, fürdő, színház, könyvtár, sőt maga a Pantheon és Capito- linus is az iszonyúan dühöngő lángok zsákmányává lön. Titus magára vállalta valamennyi nyilvános épületnek saját költségén való helyreállítását. Erre fordítá palotái minden drágaságait s összes jövedelmeit; sőt hogy a munka gyorsabban haladjon s a borzasztó sors szomorú emlékei szemei elől jókor eltűnjenek, lovas felügyelőket rendelt ki, kiknek a munka mielőbbi előhaladásáról kellett gondos- kodniok. Ehhez a császár egy magán ember-, város- s királytól sem fogadott el semmi segédeszközt, ámbár ilyet számosán felajánlottak 4) Ehhez járult a ragályos járvány, mely számos áldozatot követelt Oka Dió Cassius szerint5) a Vezúv kitörése ') Overbeck: Über die Ausgrabungen in Herculanum und Pompeji. Einleitung. Dio Cass. 66. c. 23. — 2) Ibidem 24. Suet. Tit. c. 8. — 3) Ibidem c. 8. : et incendium Romae per triduum, totidemque noctes. — 4) Ibidem. Dio Cass. 66. c. 24. — ä) Ibidem.
