Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
— 23 pott volna és tettének következményeit megfontolta volna, mintegy magasabb ösztöntől vezéreltetve, s egy társától fölemelve, az ablakon keresztül tüzes üszköt dobott be azon helyen, a hol éjszakról a templomot körülvevő termekbe lehetett jutni. 4) Midőn a zsidók a füstölgő lángot fölcsapni látták; midőn szemtanúi voltak, hogy a szent hely, melyért vórez- tek, s melyet eddig egész buzgalommal igyekeztek megvédeni, lángba borúi: akkor végtelen fájdalmas jajgatás tört ki belőlök; de már későn vala. Futár küldetett ugyan Titushoz, hogy neki az égésről jelentést tegyen; fel is ugrott ő legott és sietett a küzdelem helyére, hogy a tüzet feltartóztassa: kiáltozván és integetvén jobbjával, hogy a tüzet el kell oltani; de miként égés alkalmával a tengeren tehetetlenül és hangtalanúl vesz el minden szó: úgy Titust sem hallották. A légiók fáradságaik végét és a visszator- lást látván mindazokért, a miket szenvedtek, ostrom lólag előrenyomúltak: semmi jóakaró beszéd s semmi fenyegetés sem volt képes feltartóztatni a katonákat; egyedül az általános elkeseredés és boszúvágy vezette őket. Mindenki a templom felé tódúlt. Sokan épen Titus közelébe jutván, tetették magokat, mintha nem hallanák parancsait; sőt az előttök állókhoz azt kiabálók, hogy még több tüzet dobjanak az épületbe. És most megkezdődött a mészárlás a templomban; ott, hol előbb szent énekek hangzottak; hol tömjénfüst emelkedett az ég felé és lángok emészték meg a szent áldozatot, most a felszabadúlt elem dühöngött fel- tartóztathatlanúl mindaddig, míg végre izzón égve roppant be az aranyozott gerendázat. Az oltárnál a holtak rakásra hulltak, a lépcsőknél pedig a vér patakokban folyt.2) Midőn most Titus látta, hogy őrjöngővé lett katonái háborgását többé fel nem tartóztathatja, és hogy a tűz mind tovább terjed, mielőtt a zsidóság e palládiuma a pusztulásnak esett volna végleg áldozatúl, megtekintette azt. Vezéreivel ment a szentek-szentjébe és ... a hírénél is fenségesebbnek találta azt. Ritka érzésnek kelle a pogá- nyon átvonulnia, midőn a porba hullani látta a szent helyet, melyért ezeren és ezeren áldozták óltöket; midőn >) Flav. Joseph. VI c. 4. 4—5. a) Ibidem. VI. o. 4. 6.
