Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
20 — éjjel még ki lehetett a városból lopódzni: most, midőn a menekülésnek minden módja, a megmentés minden reménye teljesen el vágatott, az éhhalál iszonyú módon dühöngött. Gyermekek, ifjak és öregek, mint kisértetek bolyongtak a nyilvános tereken, s a kétségbeesett halálharcz közepeit a rablók vad ordításai hangzottak. Kik lelkeiket kilehelték, a templom felé tekintettek, fájdalomérzéssel eltelve a fölött, hogy azon szentélyt, melynek megtartása és tisztaságáért oly irtózatosan szenvedtek, vérrel és rablóktól bemocskolva kell látniok. A halottakat nagy számuk miatt már nem temették el, hanem a falakon át a völgytorkokba dobták. Midőn e közben Titus egy körvizsgálat alkalmával a megholtak e sokaságát megpillantá; midőn az irtóztató enyészet és az iszonyú szerencsétlenség e képe szeme elé távúit, sóhajtva terjeszté kezeit az ég felé és Istent hivá bizonyságúl, hogy ez nem az ő műve; sőt — Flavius József szerint — a zsidók iránti szánalamból ismét földsánczokat kezdett építtetni, habár a fát 90 stadiumnyi távolságról kellett is hozatnia, hogy a várost ostrommal vegye be és azok őrültségének véget vessen.*) Tacitus, mint valódi pogány szól a végromlás e félelmes jelenségeiről, melyekkel azonban a zsidók — szerinte — az ő babonás hitükben kibékülni nem tudtak;2) sőt azt hitték, hogy most készül teljesedésbe menni ama régi jóslat, mely szerint Judából fog kiindulni a világuralkodás.3) Egyébiránt e hit el volt terjedve egész Keleten; ehhez járult a hazug látnokoktól való félrevezetés és a felkelésre ösztönzés.4) Habár ápriltól—júliusig több ezer veszett el közülök, habár az éhség a legmagasabb fokra emelkedett, a zsidók daczos harczi bátorsága azonban nem tört meg. Végre az uj földsánczok, melyeket a gyűlölet és boszú emelt, 21 *) Flav. Joseph V. c. 12 — 13. — 3) Tac. Hist. V, c. 13. Evenerant pro- digia, quae neque hostiis neque votis piare fas habet gens superstitioni obno- xia, religionibus adversa, visae per caelum concurrere acies, rutilantia arma, et subito nubium igne collucere templum, expassae repente delubri fores, et audita maior humana vox, excedero deos, simul ingens motus excedentium. — s) Sueton. Vesp. c. 4. Percrebuerat Oriente toto vetus et constans opinio, esse in fatis, ut eo tempore Judaea profecti rerum potirentur. Tac. Hist V. c. 13. quae ambages Vespasianum ac Titum praedixorat. — 4) Suet. Vesp. c 4. Id de imperatore Romano, quantum eventu postea patuit, praedictum Judaei ad se trahentes, rebellarunt.
