Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
21 nap múlva elkészültek. Az ostromnak az Antonia-várral kelle megkezdetnie. János egy újabb kirohanás alkalmával a harczgátakat tűzzel akarta ismét megsemmisiteni; de a zsidók ereje megbénúlt s a támadás a rómaiak erélyes ellenállása következtében visszaveretett. A faltörő kosok elkezdettek dolgozni, s a katonák kimondhatatlan erőmeg- feszitésének sikerűit végre — a szikladarabok és tüzes üsz- kök daczára, melyeket a zsidók a várból hajítottak s szórtak — négy négyszegletű követ a falból kiemelni, mely az éj ideje alatt összeomlott: azonban már egy másik fal vala látható az első' mögött — János által építtetve. Rés volt ugyan ezen is, de az ostrom oly veszélyes vala, hogy még a bátor katonák sem merték azt ostromolni; julius első' napjaiban azonban éjjel busz őrálló bejutván a várba, trombitával rögtön harczi jelt adott. A zsidók azon véleményben, hogy a légiók behatoltak, a templom védelmére visszavonúltak. Titus tudván, mit jelentsen e jeladás, rögtön küldött erősítést. A templom bemenetelénél ádáz harcz fejlődött ki; a zsidók vad bátorsága azonban megtört a rómaiak hadi tapasztalatain: a zsidók engedtek, de az Antónia bevétetett és a földig lerontatott. Julius 15-ikén a naponkinti áldozat is megszűnt a templomban s helyette magok áldozták véröket a kétségbeesés harczában. A nép egy ideig hallgatott ugyan Flavius József szavára, hogy az anyavárost kíméljék meg a pusztítástól, de János azon felelettel, hogy ez Isten városa, minden kibékülést elzárt. *) Ennek következtében sokan mentek át a rómaiakhoz, a kik, hogy részökre vonják őket, emberileg bántak velük. A harcz most a templom körűi hullámzott, mely ellen a rómaiak ide s tova újra földsán- czokat készítettek éjjel-nappal; sőt egyes melléképületek is egyik-másik részről lángba boríttatván, tűz, kard és éhség sanyargatta a szerencsétlen népet. Ezen időre esik ama szivszaggató jelenet, mely a vért az erekben megdermeszti. Egy anya őrületes éhségében saját gyermekét felemészti, s azután a behatoló rablóknak a maradékot e szavakkal nyújtja oda: „Egyetek, én is ettem, ne legyetek gyengédebbek, mint egy nő; ne érzéke*) Flav. Joseph. VI. c. 2. 1. : tbc oox &v noxs ösíosisv átXo>aiv, 0sot> ^ap ímápxetv tyjv tcóXiv.
