Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886

40

Viczmándy Sándor — beszéli melancholiájában Belleváry —:

4. „-----------nékem non erat amicus,

T

itkon és nem nyilván fűit inimicus.

Noha megtréfálni intendebat secus Játékossan, rajtam hogy esnék dedecus.

5. Et cum jam essemus mindnyájan vigabban,

Funderetur vinum immár szaporábban:

Adest nobis rumor, kin minden megdobban,

Clamor velut ignis hamaijában lobban:

6. Dalos Mihály itt van! dicunt, sunt praesentes Sok kuruczok véle, contra nos frementes;

Immár mit csinálunk? lássunk, metuentes Ha leszünk-é awagy erimus pugnantes.

7. Stupefacti omnes, kezdének futkozni,

Hinc et inde passim hirtelen bujdosni,

Quilibet secreta magának keresni, —

Coacti sunt enim kerten kurta futni.“

Belleváry a kcmenczére menekült, de rá akadtak, lerántották onnan és — folytatja:

12. „Funicalo forti jól megkötözének.

13. Baltaisque fortis megegyengetének.

Ex cirpata come sokat kitépének.

In dorsonem penig veréssel ütének,

Cum disgustu ahhoz jól megdöfölének.

14. Az kuruczok erant valde ululantes,

Vígak és jókedvők, super nos ridentes;“

ezután elmondja, hogy mint fosztották meg ruháiktól, javaiktól, pénzüktől, gyémántjoktól, gyöngyeiktől, minő sarezot fizettettek velők, és sok, pasquillba való durva tréfa beszéd után a 31-ik szakkal így fejeződik be a vers:

„Ezerhatszáz hetvenöt esztendő szánban Nyavalyámot Írtam egy kisded házamban,

Kedveskedő Pünkesd-hava folyásában Őrben, az Ungh mellett, melancholíámban.“

Az világhoz szabott ének.

A másik: „Az világhoz szabott ének“ szintén 1675-ből való, amannál jóval komolyabb, általában keserű gúny hangján czivakodó la- bancz pasquill, mely a „terjedő kuruczsággal mindinkább izmosodó néphatalom túlkapásai ellen irányult.“ (Th.) Igazán költői képeinek gazdagsága, formabeli correctsége, csoportosítása és részben belső szerkezete is ez irányú költészetünk valódi műremekévé avatják a különben czélzatos- ságánál fogva alantjáró szellemű politikai költeményt.

1. „Visszajár az idő, az világ elfordult“, —