Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886
— 37 búcsút volt híveiktől, családjaiktól; mert reménységök, hogy hosszú rabság után valaha, idővel ecclésiájokat s édes cselédjeiket megörvendeztethetik maguk személyével — végképen elveszett, mióta olyan hir rémíté őket, mely szerint a pápa parancsával a császár elrendelé, hogy a gálya- rabokat „csak titkon egy éjjel“ hánják a tengerbe. Készek a martyrom- ságra; nem tehetnek róla: „Isten decretuma!“ (9.) Tudják, hogy „rövid idomulván“ elvégezik „amaz nemes harczot,“ pályafutásukat; nem gyötrik már sokáig bádgyadt tagjaikat, azért renddel kezdik búcsúzásaikat. A befejező (33.) versszak szerint „Trigyintum (Trieszt) várának nagy mély tömlöczében“ ekkor 47-en szenvedtek; a költő háromnak, névszerinti Séllyei István pápai, Komáromi István győri és Bátorkeszy István veszprémi lelkésznek búcsúzását foglalja bele verses munkájába. Mind a háromban ugyanazon eszmék és érzelmek ismétlődnek: intik szolgatársukat, hogy a Krisztus nyájára jól vigyázzanak, — híveiket, hogy az megüsmert hitben erősek legyenek, — hitveseiket, hogy miattok ne keseregjenék, ne gyötrődjenek, viseljék gondját árváiknak ; — s vigasztalják, hogy nem hagyja őket Isten sokáig e keserves gyászban, velők együtt fognak vigadni Isten országában. A jobbágyság helyzete. Hát a szegény föld-népe? Az egymáson kölcsönösen kegyetlenkedő kurucz és labancz egyaránt zaklatta a különben is módfelett megterhelt szegény pórságot. A kuruczot, kihez szive mégis csak jobban vonzódott, ingyen kellett élelmeznie és szállítania, de szintúgy az üldözésére kirendelt katonaságot s német védelemre számító elbizakodott labanczot, melytől jobban rettegett, mint török-tatártól. Ha véteni mert ellenök, emezek kifosztották mindenéből. Szegény nép! igazságot nem is kereshetett, nem is talált volna. Legiszonyúbb sorsa volt ez időben a Tiszavidéknek, mert a bujdosók jobbára Debreczen és 'Eger táján tartózkodtak s onnét intézték becsapásaikat. Thököly fölkelésének előzményei. Az előbbi viszonyok és állapotok általában nem sokat változtak azon diplomáciai mozgalmak és változások következtében, melyek Leopoldnak XIV. Lajossal háborúba keveredése után Magyarország kormányzását illetőleg, nemkülönben a menekültek külföldi összeköttetései érdekében történtek. Ezeket itt melló'zhetőknek vélem. Csak nehány dolgot említek meg futólag. A császár nagyhatalmú minisztere Lobkovitz 1674. okt. 17-én a
