Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886
38 császár ellenségeivel folytatott ezimboráskodás miatt megbukott. Kobbot, nehogy iszonyú kegyetlenségei a békéltetni akaró politikára ártólag hassanak, a kormány a felvidékről visszahitta. Erdélyben Apaffy nagy embere Teleky Mihály, ki eddig a bujdosók ügyét minden módon pártolá, a bécsi udvarhoz szító somlyai főkapitány, Bánffy Dénes kivégeztetése (1674. nov.) után „maga vette kezére a gyeplőt.“ Majd a felkelők vezérének, Yesselényi Pálnak megbuktatására tőrt, s csakugyan az 1675-ik évi ápr. 1-én készült szinyérváralji nyilatkozvány már őt vallja a felkeltek vezérének. Spankau kassai főkapitány helyébe, ki 1675. júliusában meghalt, békéltető útasitással a bécsi kormány Strassaldót küldötte. Békéltető ígéretei nyom nélkül hangzottak el a kuruczok fájdalmas bosszúkiáltásában : „Veszszen inkább az ország, mintsem a németek rabszolgája legyen.“ 1677. nyarán Strassaldó helyén a véres emlékezetű Kobb emelkedik fel hírhedt körlevelével, melyekben véresre festett akasztófa, karó és kerék vala ábrázolva. Egyedül a kassai piaczon 62 magyar vérzett el bakó keze által, huszonkettőt vonatott karóba s negyvenet, köztük kilencz híres vitézt, fejeztetett le. De már ezt a magyarok sem hagyták bosszúlatlanul; a hogy lehetett, egy német ezred foglyain visszafizették. Leopold azonban Gubasóczy János váczi püspök nemes és hazafias ajánlatára hajolva, 1678. elején a kegyetlen Kobbot visszahívta s helyébe az emberséges indulatú, de a hazafiak óhajtása ellen mégis idegen Wrbna grófot nevezte ki. Gubasóczy előterjesztéséből a később előkerülendőkért is érdekes e helyütt e nehány sort idézni: „teljesítse ő felsége a vármegyéknek több ízben fólterjesztett kivánatait; mert csak akkor fognak hinni, ha már nyitva látandják a kegyelem tárházát. De a szelídség, irgalom és kegyelem eszközeinek alkalmazásában nem szabad késni, mert a török félhold felkelőben van, hogy megfojtsa a keresztényeket; a franczia kakas ébren működik, hogy szövetségeseit szaporítsa: a kereszténység hajdan erős védfalának végmaradványait is veszély fenyegeti, melyek ha ledőlnek, a szomszéd országokat is ugyanazon bajok árja borítandja el, mely Magyarországot elnyelte.“ A bajokon azonban a pozsonyi tanácskozás sem birt segíteni. A helyzet jellemzésére, mint mindkét részről érdekest, idézem Hocher birodalmi kancellár és Pálffy Tamás nyitrai püspök s kancellár szóváltását. Hocher heves vitában a magyarokat a felség iránti hűtlenséggel vádolta. Erre „Úgy hiszi — vág szavába a haragra gyúladt Pálffy — még senki sem felségsértő, ha Hocher akaratával ellenkezik s az ő kevély parancsait megveti; ők az összes németség közül csak az egy Leopoldot ismerik el királyuknak, kinek a magyarokkal együtt -Hocher is szolgája. Ők nem keresnek Németországban előséget a németek felett; de azt sem türendik,
