Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886

26

Az első bujdosók.

Az első bujdosók az Apaffy fejedelem ótalma alá Erdélybe menekült magyar urak és nemesek Petrőczy Istvánt és Szepesi Pált követségül küldötték 1671. januáriusában a portára, hogy ez vegye ótalma alá, pártfogásába Magyarországot és segítse lerázni az elviselhetetlenné vált német igát. És, bár Köprili Ahmed nagyvezér ígéretei nem voltak megbízhatók, a hazájok és vallásuk védelmeért rajongva lelkesülő bujdosók kivonák hüvelyéből kardjokat és 1672. augusztusának végén Petrőczy „mint a vén sas, vezette két szép fiát, Jánost és Istvánt, a kuruczok fölemelt zászlói alatt, harczolni a szabadságért ki a tiszai síkságra.“

Petrőczy István, Kende Gábor, Szuhay Mátyás a régi kemény vitéz és Szepesy Pál a nagy diplomata, mintegy 800 bujdosó lovassal indult Magyarországba, itt Husszein aga 500 váradi gyalogos törökkel csatlakozott hozzájuk, de csakhamar 15000-re szaporították a fölkelők seregének számát a zászlaik alá csoportosan gyűlő elégületlenek. „Minthogy a felkelők majdnem kivétel nélkül a protestáns hitfelekezetekhez tartozónak, kik a vallási sérelmeik miatt dühösek, a szerzeteseket kegyetlenül üldözni, a „pápista kutyák“ javait rabolni, pusztítani kezdék, a háború egészen vallási színezetet ölt vala magára; úgy hogy Perényi Perencz indítva érezheté magát, hozzájok kérdést intézni: váljon a kathol. vallás híveinek kiirtására fogtak-e fegyvert? Ezen esetre bennök is ellenséget várhatnak magokra; mig ha a szabadságért küzdenek, társaikká csatlakoznak. “

A harcz megkezdődött, folyt változó szerencsével és végződött a fölkelők szétszórásával, kik aztán részint Erdélybe, részint a nagyváradi törökök földjére menekültek.

3) — draco rufus rnagnus —

4) et draco stetit ante mulierem, quae erat paritura, ut, cum peperisset, fílium eius devoraret.

5) Et peperit filium masculum, qui recturns erat omnes gentes in virga ferrea; et raptus est filius eius ad Deum et ad thronum eius;

14) et datae sunt mulieri alae duae aquilae magnae, ut volaret in desertum in locum suum, ubi alitur per tempus et tempóra et dimidium temporis a facie gerpentis.

15) Et misit serpens ex őre suo post mulierem aquam tamquam fiúmén, ut eam facérét trahi a flumine.

16) Et adiuvit terra mulierem, et aperuit terra os suum, et absorbuit fiúmén, quod misit draco de őre suo.

Végre magának ennek az átdolgozásnak eszméjére valószinüleg a 17. v. e szavai vezették: qui — habent testimonium Jesu Christi. (>kiknél vala a Jézus Krisztusnak tanúbizonyságtétele.« K. 6.)