Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886
— — — — 27 Kuruez tábori dal. A mit a „Magyarország Végromlásáról“ szóló politikai énekben csak elrejtett czélzatképpen olvasunk, nyílt kifejezést nyert az 1672-iki „Kürti rz tábori dal“-ban, s igy ez egész világosan megadja magyarázatát annak, mit föntebb csak jeleztem, hogy mennél jobban érzik a bujdosók a német kormány politikájának veszélyes voltát a nemzetre, régebbi ellenségük, a tőrök iránt annál engesztelékenyebbekké válnak, de egyszersmind annál erősebbé fejlődik bennök a harag és gyűlölet amaz „árulók“ irányában, kiket az udvari kegy „mézes szókkal“ meghódít, ugyannyira, hogy a „labanczot“ még a külső ellenségeknél is rosszabbnak tekintik. De a fölkelő hadak küzdelmének kettős czélja volt: a nemzeti és vallási szabadság, ez utóbbi okozta, hogy eléggé meg nem erősödhettek, sem most, sem egész addig, mig az általános elégületlenség II. Rákóczy Ferencz zászlói alatt nem egyesítette a nemzetet; még akkor harczuk tőjellege vallási volt; de ennek jelentősebb nyomait költészeti emlékeink nem tartották fenn. Hogy a protestánsok a pápistákat „faisten-imádók“-nak nevezték, csak afféle pasquilszerű vonás, mint mikor a „Labancz gúnydal“ Szepessy Pált „Régi híres Magyarország új királyának“ titulálja. A „Kuruez tábori dal“ már forradalmi költemény, hatása nem volt tovább-tartó, mint a rövid életű első fölkelés; oka az, hogy csak pártos harczi dal; ép ezért történhetett, hogy a fölkelés elfojtása után rögtön győzött maradandósága fölött a vele tökéletesen ellenes pártos dal, a Labancz gúnydal. Amaz a szenvedély romboló féktelenségével, emez a káröröm vérigható gúnyolódásával támad. A szegény-legény kuruez érzi, hogy 2. „Két pogány közt egy hazáért ömlik ki vére“ — mert 3. „Rajtunk német dúl, rajtunk török jár, Tüz-vassal pusztul ország és határ;“ — de azt is látja, tudja és most már világgá meri kiáltani, hogy melyik a nagyobb ellenség: „Ez az istentelen német annyi kárt tött már: Hozzá képest hogy mit sem tött török sem tatár!“ Legjobban fáj neki, hogy képes a magyart (4.) mézes szókkal meghódítani : 5. „Mindent igér, de csak szorultában, — Semmit bé nem vált, ha szabadjában;“ azért: „Az németnek — ebhitünek fogadásában Ne bizz többet, mint az ebnek ugatásában!“ Ő nem is bízik, még a benne bizó labanczot is hitetlennek, „po- gánynak“ tekinti; szerinte a német:
