Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886
----1 — 1 6 2. Mint ledőlt fa, Kin valaha Nagy bátorsággal Az madarak Fészket raktak Oly vigassággal, És már dőléshez Készül eséshez, Gyökerei Felfordulni Készek azonnal... Leszegik Tördelik Szállásadó gallyait; Elhányják, Nem szánják Tűzre vetni ágait; Vagdalják S azt mondják: Nem kár vágni, Felbárdolni Minden tagjait! 3. Ily keserves, Veszedelmes Most az te ügyed; Ez világban Oly habokban Forgasz, elhigyjed, Melyekben halál Kétfelé kaszál: Mert nem tudod, Kit uralnod Vagy kit kell félned? Ki szánja, Ki bánja, Ki neveti bajodat; Ki rontja, Ki tartja Privilégiumodat. Nem látod S nem tudod Hogy kell hinni S kire bízni Szabadságodat! 4. Mézet vártál, S ám találtál Keserű mérget, Édes ízben Mint rút vízben Elnyelsz sok férget. Mert ártásodra És hántásodra Az álnok szív Mint felvont ív Mindent felkerget. Noha most Szép szint oszt Festett szóknak pompája De megront, Bút rád ont Még ő terhes igája! Mert úgy jár, — Elhidd bár! — Hogy végtére Keserűre Válik nótája. 5. Nyavalyádnak, Melyben hajtnak Most mindenfelől, Mi az oka?... Jaj practica! — Ámbár vedd elől; Mert veszélyedre S nagy ínségedre Te véredben, Kebeledben Kígyót neveltél! Tápláltad S hizlaltad Árulódat károdra. Vétettél: Mert vertél Vasat saját lábodra! Ódd magad, Mert meglát’d, Hogy fiaid, Árulóid Visznek rabságra. 6. Oh idegen, Immár régen Meghűlt álnok szív! Ki hazádhoz, Jó anyádhoz Nem lehettél hív! Mérget forraltál Kit fel is adtál;
