Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886

15

gatja némzetét a hon lelkében dúló idegen ellen, hogy „ne legyen ellen- ségtül (a némettől) ő tanácskérdő“ — de sőt inkább — vegyen rajta hatalmat. 10.

11. „Kiki immár vegye elő éles fegyvérit Koronáért, igaz hitért, az szabadságért,

(Jó) hirünkért, nemzetségünk maradásáért,

Ne kímélje virontástul erős karjait!“

S befejezésül buzdítja a vitézeket, hogy a „henyélésnek békit hagyván“ üssék meg a rézdobokat, fújják meg a trombitákat és harczoljanak tigrismódon.

■ ■ —---------------------------------------------M

agyarország romlásáról és az új mozgalomról szóló énekek.

Van e korból (1670) két felette nevezetes költői emlékünk; egyik a „Magyarország utolsó romláshoz közelgető állapotját kesergő ének,“ a másik „Kurucz dal Székelyországba.*

A Magyarország romlásáról szóló politikai ének nép-nemzeti irányú költészetünknek tartalom, belszerkezet, stil és verselés tekintetében egyaránt remeke. A költő nem elmélkedik a régi nagyság és dicsőség emlékein, hanem szivigható érzéssel festi a hon siralmas állapotát, melybe nemcsak az idegenek, hanem azok is döntötték, kik az idegenekkel egyetértettek; ezek az árulók viszik rabságba s ejtik halálba a nemzetet, de mégis bízik Istenben, hogy a magyart elveszni nem hagyja, hanem végtére — ha későre is — megsegíti nagy bajában; mind elveszti, megemészti árulóit.

Az egész költeményen bizonyos elegikus hangulat vonul át, de a vád, melylyel könnyelműségéért, hogy önkeblén kígyót nevelt s maga vert vasat lábaira, szinte zokogva illeti nemzetét, s a hit, melynek erejével a honárulónak vesztét megjósolja, ódái lendületűvé teszi. Költői szépségekben oly gazdag, stílusa oly tiszta, hogy e tekintetben főkép költészettörténeti emlékeink legbecsesebbjei közé tartozik.

Idézem az egészet:

„Tűz-viz között Megütközött Kis-Magyarország, Végromlásra S hervadásra Hajlott szép virág!

Jaj, mire jutái,

Hogy el nem futál 1... Kivűl-belűl---------------(hézagos.)

M

int egy asszú ági

Mert immár Érted jár

Mindenfelől nagy veszély, Elől tűz Hátúi űz

S kerget az víz, mint a szél;

—-----------(hézagos)

Mert nem méz Az mit neked Hátad megett Barátod beszél,