Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1886
— 9 Mielőtt ő maga megnyugodnék, a boldogultat szólaltatja meg, ki nem zúgolódik Isten „csudálatos tanácsa“ ellen, hanem dicséri: „Dicsértessél mennyben, örök Atya-Isten! Hír, név és dicséret, glória terjedjen, Az én nemzetemre győzó'delem térjen, Leiköm is nyugodjék Ábrahám keblében!“ És erre maga is megnyugodva imádkozik a hazáért: „Nyújtsd ki, szent Úristen, hatalmas karodat, Ne hagyd elmerülni az te kis hajódat! Zabolázd az pogánt, ronts meg ő karjokat, Áldd meg szerencsékkel szegény magyarokat! Mivel Zrínyi megholt, ki bizodalmunk volt, És szépen protegált’ az Horvátországot: Mutasd meg Ur Isten az te hatalmadat — Pogány török ellen tarts meg magyarokat! Mert Te benned bizunk, és nem más senkiben; Élők közt ez földön ki múlt ez világbul, Ki Te utánad volt legfőbb bizodalmunk, Pogány török ellen erős protektorunk.“ — Az ingerültség fokozódása és okai. A tanácskozás megtörtént, de a kedélyek ingerültsége nem csillapodott, sőt a bécsi kormány embereinek újabb intézkedései egyre jobban megerősítették azt a nem alaptalan gyanút, hogy a kormány erőszakkal szándékozik elnémítani a békekötés ellen emelkedő szózatokat, s a német őrségeket az alkotmányos szabadság s a nemzeti jogok elnyomása végett szaporítja a várakban, és a tűzaknák által kőhalommá rombolt Székelyhid romjaiban a Lobkovicz által aláásott nemzeti szabadság veszedelmének előképét vélték látni. Az ingerültség (1665.) terjedni kezdett a nép között is, mert a fegyelmeden német katonaság rablásai és zsarolásai annyira zaklatták, hogy inkább visszaóhajtá a török meggyülölt uralmát. Az előkelők haragját meg a féktelen nyelvű császári udvaronczok gúnyja tüzelte, kik még a nemcsak hű, de a nemzet érdekeért kifogyaszthatatlan türelmű hazafiakat is lázadók czimével gyalázták. Mint igen jellemzetes feljegyzést idézem a német urak csufondáros beszédeiből ezt: „A magyaroknak is — igy hetvenkedének — majd nem sokára letépik forgóikat, kucsmáik, kalpag- jaik ékességét s megfékezik a szilaj népet; dolmányaik arany s ezüst gombjait ólomgombokkal cserélik fel, cseh nadrágba szorítják száraikat s igát vetnek kevély nyakaikra.“ Ráadásul a vasvári békekötés szabad tért engedett a török dulásnak is..
