Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
69 tanácsosok is helyeselték azt. Csak .Favonius nem akarta ez egyszer előképét követni; nem akarta felfogni, hogy az államnak akár föltételeket, akár parancsokat kellene elfogadnia Caesartól. Cato, kétségkívül rettenetesen csalódva Pompejusban — kinek gyámoltalansága a valóságnál is nagyobbnak látszott -— a tanácskozásokba csak azon feltétel alatt egyezett bele, ha Caesar a megszálló csapatot Felsö-Italiából visszavonja; továbbá az engedély fölötti tanácskozásoknál jelen akart lenni. Cicero, a ki szörnyű aggodalmát naponkénti levélírással igyekezett megnyugtatni, e miatt keményen ócsárolta őt: „Jobb lenne — úgymond — ha a tartományúi kijelelt Siciliába menne; ott többet használhatna; a tanácsban csak ártani fog.“ Posthumiusnak kellett volna a csapatok fölötti főparancsnokságot átvennie; 6 azonban vonakodott Cato nélkül oda menni. A közben Favoniust küldötték oda. Cato vonakodása nyilván nagyon felfogható okokból származott. 0 a megszállást nem tartotta sürgősen szükségesnek, minthogy az ellenség még távol volt a szigettől, és először a követség kimenetelét akarta bevárni, hogy azonnal ismét Kómában lehessen, mihelyt Caesar az ő ajánlatait elfogadja: a mit Cicero is határozottan várt. De az, a ki nehézségeket keres, ilyeneket könnyen találhat. Caesar visszautasította a foltéi elek elfogadását, mivel nem mondatott meg, mikor akar Pompejus Spanyolországba elmenni, és mivel egy összejövetelre czélzó indítványát elvetették. Most vége szakadt a tanácskozásoknak. Mindegyik saját őrhelyére sietett. Cato Syracusába. 18. Cato Siciliában és Dyrrhachiumban. 49—48. Kr. e. Caesar váratlanul gyors előrenyomulásánál kitetszett, mily készület- enűl id ézték fel Pompejus és a senatus a háborút. Cato buzgón igyekezett az elmulasztottakat helyrehozni. Bruttiumban és Lucaniában katonákat szedetett; a siciliai városoktól bizonyos számú lovas és gyalog csapatot követelt; a hadihajókat rendbe szedte és újakat kezde építeni. Pompejus is a Campaniában szedett csapatokkal egy consult Siciliába rendelt. Csakhogy a eonsul nem találta jónak engedelmeskedni. Mint Cicero hír szerint hallotta, az összes siciliaiaknak a propraetor köré kéllett volna összeseregleniök és őt segitségökkel megkinálniok. 0 ugyan maga sem hitte e hirt; hogy azonban a szigetet megtarthatták volna, ha akarják vala, arról Cicero formianumi jószágán értesült. — April végén, Kr. e. 49-ben, Curio három légióval betört Siciliába. Asinius Pollio Messinát szállotta meg. Cato követet küldött hozzá azon kérdéssel, vájjon a tanács \agy a római nép elhatározásából tört-e be tartományába? Asinius vála- szolá: „Az küldött engem, a ki most Italia fölött uralkodik.“ Tőle tudta meg először Cato, hogy Pompejus elhagyván Italiát, Dyrrhachiumba
