Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
60 engem szavazatomnál vezettek. Neked szokásom ellenére körülményesebben azért írtam, hogy, mit komolyan kívánok, meggyőződjél, miszerint nagyon szívemen fekszik veled megértetni, hogy említett indítványom ítéletem szerint rád nézve a legmegtisztelőbb vala; mindamellett örülök, hogy az történt, a mit te inkább akartál. Élj boldogul Maradj hozzám ezután is szeretettel ragaszkodó és folytasd tovább nemes czélodat, hogy szigorú erény és fáradhatatlan tevékenység által a szövetségesek és a közügy körül érdemeket szerezhess.“ Cicero nemsokára megköszönte Catónak a dicséretet, melylyel úgy a tanácsban, mint levelében megtisztelte és biztosította, hogy ha őt e téren többen követnék, bizonyára többre becsülné azt, mint minden diadalmenetet. Azonban utolsó levelében már fejtegette, miért kívánja az akkori körülmények között annyira e megtiszteltetést. „Ha a tanács megtagadná, — tévé hozzá gyengéd gúnynyal — csupán arra kérlek, hogy miután oda ítélted nekem azt, a mi ítéleted szerint a legmegtisztelőbb, aztán azon is örülj, ha az történik, a mit én inkább akarok. Te azonban már úgy gondolkodtál és cselekedtél; ezt bizonyítja az okmány aláírása, minthogy az ilyféle tanácshatározatokat csak a legjobb barátok írják alá.“ Kevéssel ezután egészen máskép szólott leveleiben Catóról, midőn ez Bibulusnak syriai kormányzásáért a 20 napi hálaünnep ügyében szónokolt. Ennek al- vezére Cassius Longinus ugyanis a próconsulnak megérkezése előtt a parthusokat legyőzte: míg maga Bibulus —- legalább Cicero állítása szerint — mindaddig remegve ült Antiochiában, mig azok az Euphraton ismét visszatértek. Most — panaszkodék Cicero — világosan látható, hogy Cato csak olyanokra irigykedik, a kiknek méltósága egy kevéssé emel- kedhetik. Valóban feltűnő, hogy Cato Bibulust 20 napi hálaünnepre méltatta. A rokonság némi befolyást gyakorolhatott rá; többet azonban mindenesetre azon körülmény, hogy Bibulus. az optimaták régi előbajnoka, Caesar ellen volt. Pártja tehát azon hálaünneppel szemben, melyet Caesarnak határoztak, azt akará, hogy ellentüntetésul az ő pártjukat is megillesse a 20 napi hálaünnep, és hogy — a gallok fölötti győzelemre való féltékenységből — a parthusok fölött kivívott győzelem fontosságát is lehetőleg nagyítsák. Caesar is abban lelte örömét, hogy leveleivel Cicerót Cato ellen mindinkább ingerelte, és neki a diadalmenet elnyerésére szolgálatait fölajánlotta. Ezen versengésnek amaz események vetettek véget, melyek ezután gyors egymásutánban az eldöntéshez vezettek.1) 17. A pártok szakadása. 49. Kr. e. A 49. évi január 1-én az új consulok Gaius Marcellus, Marcus Mar- cellusnak, az 51-iki consulnak fivére, és Lucius Lentulus Crus összehív- *) *) Cic, ad fám. 12, 19; 15, 3—6. 8; 11; ad Att. 6, 81; 7, 1. 4; 2, 5. 6 ; 3, 3.
