Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
65 hogy sajátlag a diadalmenetét nem érdemli meg. Tehát mind nyomatékosabb szavakkal igyekezett szigorú barátját megindítani, hogy ha nem is tetteinek, de személyének adja meg a megtiszteltetést. Miként várhatta azonban, hogy ama bölcselet, mely fölött a Murenáért tartott beszédében gúnyolódott, most arra fogja Catót indítani, melynél fogva egy meg nem érdemlett diadalmenetet jóváhagyjon? A sok szó nagyon csekély hatást gyakorolt Catóra. Nem szavazott a hálaünnep és a diadalmenet mellett, de aláírta a tanács ama határozatát, hogy a hálaünnep ne tagadtassék meg tőle, miután véleménye ellenére megengedtetett. Ennek Ciceróra néz ve bizonyságúl kelle szolgálnia, hogy Cato nem az iránta való idegenkedésből tagadta meg kérelmét, és hogy annak részleges teljesülésén valójában örvend. Az írott felelet, melynek Cilicia proconsulát ugyanerről biztosítania kellett, eléggé bizonyítja, hogy Cato érdes nyilatkozatai daczára, kora műveltjeinek finom társalgási hangjával nagyon ismerős volt. Ezenkívül ez az egyedüli valódi adat Cato saját szavaival, miért is megérdemli, hogy életrajzában helyet foglaljon: Marcus Cato Marc. Tullius Cicero imperatornak üdvözletei! „Csupán a hála kötelességét teljesítem, melyre úgy a köztársaság, mint barátságunk hí fel, midőn örülök, hogy te épen azon ügyességet, feddhetetlenséget, meggondoltságot és hivatali pontosságot, melyet egykor otthon a békében a legfontosabb körülmények közt tanúsítottál, most egy hadsereg élén a külföldön is hasonló gondossággal és munkássággal gyakorolod. A mit tehát meggyőződésem szerint tehettem, megtettem. Én a te érdemeidnek — melyet magadnak a köztársaság körűi az által szereztél, hogy önzetlenséged és okosságod által a tartományt megvédted, Ariobarzanes országát és magát a királyt a fenyegető veszélyből kimentetted, szövetséges társaink hajlamait nagyon megnyerted, és főhatalmunk iránt jóindulatuakká tetted ... a tanácsban teljes igazságot szolgáltattam, és egy tiszteletre méltó dicsérő okmány ügyében indítványt tettem. Ha te e mellett iukább akarod, hogy mi a haszonért, melylyel a köztársaság kiváló okosságod és önmegtartóztatásod következtében gyarapodott és melyhez az esetlegesség semmi igénynyel nem járul, inkább az isteneknek mondjunk köszönetét, mint neked, akkor örülök, hogy a hálaünnep határoztatott. Ha azonban te a hálaünnepet a diadalmenet meg- előzőjeként tekintenéd, és ezen okból a téged megillető dicséretet a vé- letlenséggel megosztani inkább akarnád, akkor meg kell jegyeznem, hogy a diadalmenet nem mindig következik a hálaünnepre, és hogy a tanácsnak azon nyilvános kijelentése, miszerint valamely tartomány inkább az imperator szelídsége és feddhetetlen magaviseleté, mint a hadsereg fegyverei vagy az istenek könyörűletessége által tartható meg: sokkal fényesebb, mint maga a diadalmenet. Ezek valának ama szempontok, melyek 5
