Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
2 nemcsak joga, hanem kötelessége is az életírónak. I)e máskülönben ezen összefüggésben nagy hézagok vannak. Némely részek sajnálatosan meg- csonkitvák, s az egész előadás nagyon is rászorul a más írók által való ellenőrzésre. Plutarchos Cato életét nagy előszeretettel tárgyalja. Ezt mutatja már nagy terjedelme: ez a legnagyobb ma is közkézen forgó életrajzai közt. — De egyébképen is egészen érthető, hogy Cato annyira kiváló s erkölcsi tekintetben képűi használható jellemének Plutarchos, mint erkölcsbiró előtt a legnagyobb mértékben alkalmasnak kelle lennie. Sajnos azonban, hogy az életíró Cato jellemét sem ennek egész életéből, sem korának rá gyakorolt kétségkívül nagy hatásából, sem pedig közeli környezetéből nem igyekszik kifejteni; sőt annyi fáradtságot sem vesz magának, hogy e férfiú életpályáját következetesen kisérné és vizsgálná, vájjon hű maradt-e az folyton jelleméhez s miért tért el néha alapelveitől ? Plutarchos azt véle, hogy a jellemet legtökéletesebben megismerheti az egyes kitűnő vonásokból, melyek, igaz, a jellem alapszinezetét megismertetik, de különben nagyon távol vannak attól, hogy ugyanannak teljes és tökéletes képét szolgáltassák. E szerint Plutarchos nemcsak kezdetben rajzolja a jellemnek először mutatkozó alapvonásait a gyermekévekből vett mesék segítségével, hanem az életrajz azután is ily, a gyermekkort jellemző modorban halad messze; néha, úgy látszik, csak az a czélja, hogy minden alapvonáshoz szembetűnő bizonyítékokat találjon. Sajátképen tehát Plu- tarchöstól nem kapunk élettörténetet, hanem csak ilyenhez való anyagot, adatokat, jellemvonásokat egy férfiú életéből. Ez mutatkozik az előadási formában is. Midőn ez történik vala, mondja közönségesen, akkor így és így viseli magát Cato. Ezután föbbé- kevésbbé jelentékeny hézag következik; erre ismét körülményes, részletes elbeszélése valamely jelentős vagy jelentéktelen eseménynek, melynél Cato főszerepet játszott. Majdnem láthatjuk, miként Írja Plutarchos életrajzait. Egész halmaz forrás és segédszer van körűié asztalán; majd e könyvben talál valamely feltűnőt, majd a másikban; itt-ott egy-egy visszaemlékezéssel toldja meg, s igy egyik darabot a másikhoz fűzi minden további vizsgálat nélkül, megelégedve, ha csak könnyed, vagy legalább látszólagos ösz- szefüggést találni avagy alkotni sikerűit. Ily módon a legjobb esetben valamely egyén magán jelleméről kaphatunk teljes képet. Plutarchos Cato jelentőségét korának történetéhez és politikai befolyását a legkevésbbé sem mutatja fel. Úgy látszik Plutarchosnak nagyon kevés történeti érzéke volt. Épen semmit sem gondol avval, hogy egyik életrajzban máskép adja elő ugyanazon eseményeket, mint a másikban. Chronologiájára nem szabad egészen támaszkodni; az gyakran gyanús kétességbe s bizonytalanságba vezet. Ep oly csekély súlyt helyez Plutarchos a helyi adatokra. Gyakran a legnehezebb helyeknél hagy cserben avagy még nagyobb bizonytalan
