Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
51 tás 'alkalmával Vatiniust Catóval szemben győzelemre juttassák, de — Plutarchos szerint — még ez esetben is csak akkor, midőn a legtekinté- lyesb s a legkonokabb optimaták a Mars-térről előzve valának. Igazságtalanságuk öntudatában és örülve, hogy czéljokat véres összekapás nélkül elérék, a győzedelmes párt a térről haladék nélkül távozott; a legyőzöt- tek azonban maradtak; egy az optimatáknak engedelmes tribün össze- gyűjté őket. Cato, a ki a tettlegességektől visszatartóztatá az utóbbiakat, még egy beszédet tartott előttök Pompejus és Crassus ellen, kik mint consulok nem merék őt praetorként magok mellé venni, attól félvén, hogy terveiket meghiúsítja. Nagyobb népsokaság kiséré őt haza, mint az ösz- szes választott praetorókát együttvéve.1) Pompejus és Crassus ezután valójában az egyedüli urak voltak Rómában. Most ép úgy kellett magokról gondoskodniok, mint a Caesarral való megegyezés másik részét teljesíteniük: ámbár Pompejus e másik rész teljesítését valószínűleg szívesen abbanhagyta volna, ha az abbanhagyás nem lett volna rá veszedelmes. Mindkettőnek Gaius Trebonius tribün törvényjavaslata által kelle megtörténnie. Ez az első törvényjavaslatban a nép elé terjeszté, hogy a következő évre a consuloknak adassék Syria a szomszédtartományokkal; hogy Spanyolország, a hol nyugtalanságok törtek ki, a négy légió mellett öt évre csatoltassék a tartományokhoz, s Caesar azon teljhatalommal ruháztassék fel, hogy a polgári és szövetséges csapatok számát fölemelhesse, saját belátása szerint háborút viselhessen és békét köthessen. A jobbak elismerték, miszerint ilyen ellenfelekkel szemben haszontalan minden ellenállás; Cato mindamellett kötelességének tartá azt megkísérlem. Favonius ezen alkalommal nem kiséré őt, hanem megelőzé. A szólásra egy órát adtak neki, és ő elvesztegette azt az engedélyezett idő rövidsége miatti panaszaival. Hasonlóképen Cato két órát töltött el a köztársaság akkori állapotának panaszaival. De nem is volt épen szándékában meggyőző okokat előhozni, hanem csak az időt beszéddel kihúzni. Azért a két óra elmúltával nem állott meg, hanem oly jelenetet akart előidézni, mint Caesar agrar-törvényjavaslatánál. Mivel a szószékről nem szállott le, egy lictor lerántotta, és a mint kiabálására közelében mozgalom keletkezett, a tribün a fórumról elvezetteté. Alig hagyták azonban magára, ismét a szószék felé nyomúlt és a polgárokat segítségre hívta föl. Ezt megsokalta Trebonius és a konokot a börtönbe vezettette el. De oly nagy néptömeg ment utána, mely szavaira hallgatott, hogy Trebonius félve parancsának következményeitől, szabadon bocsátá őt. Cato elérte czélját. A nap annyira előrehaladt, hogy a választó gyű- i) i) Plut. 42. 44. 50; Pomp. 52 ; Cic. 13 ; Dió 39. 32 ; Liv. ep. 105 ; Gell. 13. 19 Cic. ad fám. 1. 9; Quintil, 6. 1. 13; 9. 2. 25; Val. Max. 7. 5. C, 4*
