Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
26 E büntetés ellen először Caesar, a megválasztott praetor emelkedett fel, nem ugyan a vádlottak elleni könyörűletből, nem is az eljárás törvénytelensége miatt, minthogy a tanácsnak sajátképen nem volt joga őket halálra Ítélni, hanem mivel ő tovább látott, mint a többiek mindnyájan. Tudta ugyanis, hogy a nép ijedtségi mámorából, melybe Cicero beszédei által esett, nemsokára fölébred, és azután azt, a ki a tanács törvénytelen merészségével szemben föllépett, annál többre fogja becsülni; — ő a tanácsot egész sajnálatosságában ismét koczkára tenni, az optimatákat, mint vért szomjúhozókat gyűlöletes sziliben feltüntetni, és a czéljaira oly kívánatos forrongást ezek és a nép között növelni akarta. Caesar ugyan egyrészt attól félhetett, hogy az anarchikus pártnak az aristokraták által való teljes leveretése a vele többé-kevésbbé összekötött rokon demokrata pártra veszélyes fog lenni, és ezt rossz világításba helyezheti; másrészt azonban azon nézetben volt, hogy az ő véleményéhez edződött vakmerő legényeket későbbi alkalommal talán ismét jó eszközül használhatja fel, és mivel életben maradnak, velők a tanácsot folytonosan félelemben tarthatja. Ez okból jóakaró intések alakjában a tanács elé terjesztő szenvedélyességeiket, útalván arra, hogy annak, a mit magánembernél szenvedélyességnek neveznek, az államhatóságnál kegyetlen önkény a neve, azután ilyképen folytatá: „D. Silanus azt indítványozza, hogy az összeesküvőket ki kell végeztetni. Én részemről jól tudom, hogy a bátor és erősakaratu férfiút ezen indítványra nem ragadta el szenvedélyessége, s az ő véleménye, mely a büntetésnek eddig szokatlan nemét hozza javaslatba, nem is látszik nekem épen kegyetlennek, de alkotmányunkkal ellenkezik. Nem rendelik-e Valerius és Porcius s mások törvényei is, hogy egy elitéit római polgárt életétől nem szabad megfosztanunk, hanem, hogy a számkivetést kell neki megengednünk ? Továbbá azt vélem, hogy a halálbüntetés megvesszőzte- tés nélkül ol£ emberekre, a kikre ilyen gonosztett rábizonyúlt, nagyon is enyhe; ha pedig szigorúbbá akarjuk azt tenni, összeütközünk a törvényekkel. Valóban azt kérdezhetné valaki közületek: hát ki fog minket gáncsolni, ha hazaárúlókra halálbüntetést szabunk? A ti eljárástok azon félelmet gerjeszti bennem, hogy jövőre visszaélnek vele; mert törvénytelen halálbüntetés által rossz példát adtok másoknak, a melyet tudatlan és kevésbbé becsületes emberek, ha kormányhoz jutnak, könnyen alkalmazhatnak ártatlanokra. így a laeedaemonbeliek az athenaeiek legyőzése után ama harmincz férfiút állították fel hatóságúl, kik eleinte minden gonosz és általánosan gyűlölt polgárt ítélet nélkül kivégeztettek; ennek az athenaeiek igen örültek, de midőn azok később jókat és rosszakat egyaránt kényük-kedvök szerint megölettek, oktalan örömükért súlyos büntetéssel kellett lakolniok. S ki nem dicsérte Sullát azért, hogy Damasippust és a
