Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
25 melyet a vádlottnak senki sem ró fel vétkul; Cato tehát öt egészen meggondolatlanul pirongatta. Minthogy továbbá a vádló Murena hadi tetteit azzal igyekezett kisebbíteni, hogy az ázsiaiakat, a kik ellen Murena har- czolt „asszonyokénak nevezé, Cicero rámutatott ama körülményre, hogy mily nagy háborúkat viseltek már Ázsiában, és hogy maga Cato is, mint censor, Scipióval az Antiochus elleni háborúban a táborban volt. Azután Cicero Murena érdekében egyetlen nyomós gondolattal végzé beszédét, melynek súlyát azonban talán az összes ellenokok felülmúlják, s melyeket egyedül az ment, hogy Cicero vállalta fel a védelmet. „Cato kétségkivül a köztársaság javát akarja. Annak jóléte, sőt megmentése most sürgősen követeli, hogy egy erőteljes s harczias consul álljon az élén, mint Murena, s ne tudós író, mint Sulpicius. Kiváló szükség nélkül nem szabad még egyszer a választási zavarokat megkisérleni; nem szabad az új évet csak egy consullal megkezdeni: mialattt Catilina a kapuk előtt, barátai azokon belül vannak, hogy Rómát megsemmisítéssel fenyegessék.“ Murena fölmentetett és azután becsületes embernek bizonyúlt.1) 5. Catilina összeeskííuése. 63. Kr. e. Az előbbi fejezetben említett per a catilinai összeesküvés eseményeinek közepére esett. Catilina fölszerelve állott Etruriában, barátai az ügy eldöntésére Rómában. S Cato az egész válság alatt a legbuzgóbb segítője vala Cicerónak. Már ő is fenyegette egyszer a tanácsban Catilinát törvényszékkel; fenyegetésére azonban a vakmerő összeesküvő így válaszolt: „Ha a tüzet ellenem éleszteni szándékotok, nem vízzel, hanem vérrel fogom oltani!“ Deczember 3-án Cicero az allobrogok, egy harczias. gall néptörzs követeinek segítségével kezeiben tartá az összeesküdtek elleni bizonyítékokat, a Manlius táborába czimzett hiteles leveleket, a melyek a legelőkelőbb összeesküvők aláírásával és pecsétjével voltak ellátva. Lentu- lus, Cethegus, Statikus és Gabinius azonnal, Caeparius pedig nemsokára, miután pecsétjeiket fölismerték, a senatus határozata folytán nehány tekintélyes senatornak házi őrizete alá helyeztettek. Mivel pedig attól lehetett tartani, hogy a nép egy része, melyet az összeesküvők szabadosai és rabszolgái nagy ajándékok ígérete mellett föllázitottak, az elfogottakat kiszabadítja, a consul két nappal későbben, deczember 5-én, miután a körülményekhez képest őröket állított fel, a senatust Concordia-templomába hívta össze, hogy sorsukról határozzon. Cicero a tanácskozmányt a követendő eljárás módjainak előterjesztésével megnyitván, véleményadásra szó- lítá fel a jelenvoltakat. D. Junius Silanus, a következő évre kijelölt consul a legsúlyosabb büntetést javasolta. Ezalatt mindenki a halált értette. Utána jövő évre consultársa Murena és a többi tanácsbeliek következtek. >) Plut. 1; Cic. pro Murink.
