Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
19 zása, mely alkalommal egyúttal Dejotarust, a galatai fejedelmet, atyja vendégszerető barátját is meglátogatni szándékozék, hogy meghívásának valahára véget vessen. Cato — előkelő római létére — kiválóan egyszerűen útazott. Kora reggel elküldé szakácsát és konyháját oda, a hol véleménye szerint az éjét töltendő volt. A római nagyok szolgaszemélyzetének azon feltűnést keltő magaviseletével szemben, melylyel a szövetséges . társak- és tartományoknak jóval előbb tudtokra adák uraik megérkeztét : Caío szolgaszemélyzetének egészen csendben és nyugodtan kelle a városba mennie; a hol, ha Catónak vendégszerető házibarátja vagy egyéb ismerőse nem volt, valamely nyilvános vendéglőben szállott meg. — Cato senkinek sem akart terhére lenni, és csak azon esetben fordulhattak előre küldött szolgái a város elöljáróságához vendégszeretet kérése végett, ha abban vendéglő egyáltalában nem volt. Mivel pedig ez utóbbit nem lármával és fenyegetésekkel tevék; ezenkívül azzal, a mit nekik adának, megelégedetteknek látszának, gyakran nem találtak hitelre, sőt néha épen megvetve hagyták őket addig állani, a míg Cato megérkezett. Azon esetben pedig, ha az egyébként büszke római, a kinek csak parancsai - és gorombaságaihoz szoktak, magára hagyatva, holmija mellé ült és szó nélkül várt, míg a dolgot megértette az illetőkkel, a baj néha még gyanúsabbá leve; az alázatosak- és félékenyeknek látszó embereket ugyanis mindennek inkább tartották, mint a híres Cato kíséretéhez tartozó tekintélyes tagoknak. Ha azonban igen soká kelle várnia, Catót is elhagyá a türelem. Ilyenkor hivatván a tanácsot, kemény, dorgáló szavakat intézett hozzá. „Oh, ti nyomorultak — mondá — változtassátok meg szégyenletes eljárástokat az idegenek irányában; nem mindig Cato jő hozzátok! Ügyekezzetek a hatalmat, mely veletek szemben kezünkben van, előzékeny fogadtatás által ártalmatlanná tenni, mert sokan a rómaiak közül csak ürügyre várnak, hogy erőszakkal vegyék el azt, a mit önként nem kapnak.“ Az útazás menetéről és mikéntjéről Plutarchos semmit sem hagyott hátra. 0 csak nehány Cato által meglátogatott hely adatait őrizte meg, melyekhez azután történetkéket csatolt. Ezen adatok közül is azonban egy valótlan. Hogy Cato Antiochiában volt, egy boszantó, de egyszersmind nevetséges eseménykéből tudjuk meg, melyet talán egyszerűsége miatt illesztett oda az író. Midőn ugyanis szerény kíséretével e város felé közelgett, a kapuk előtt, az út mindkét részén, egy csoport ünnepies öltözetű fiatalságot látott, kezükben koszorúkkal, mellettük hivatalos papi és világi személyzettel. Cato természetesen azt gondolván, hogy az ünnepélyes fogadtatás őt illeti: haragudott előre küldött szolgáira, hagy azt nem akadályo- zák meg. Minthogy azonban ez egyszer megtörtént, meghagyá kísérőinek, miszerint szádjának ki kocsijokból és gyalog menjenek tovább: az antio- chiaiak figyelmét udvariasan viszonzandók. így lassan közeledének. Vára2*
