Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885

16 testvére hamvait szitán eresztette át, a mondottak után semmi további czáfolatra nem szorul; azt nyugodtan azon adomák közé számíthatjuk, melyek által Caesar a megholt republicanus befolyását gyengíteni, s szemé­lyiségét nevetségessé tenni igyekezett. A 67-ik évvel valószinűleg Cato hadi szolgálata is véget ért. A tá­borból való távozása alkalmával a közkedveltség és ragaszkodás fényes bizonyságát tapasztaló. A katonák távozó hadvezéreiktől rendesen üdvöz­léssel és jó kivánatokkal búcsúztak el, míg előtte útjában ruháikat teríték ki s szerencsésnek érezték magokat, ha kezeit könyek közt megcsókolha- ták: a mit Cato kortársai, Plutarchos megjegyzése szerint, alig nehány főhadparancsnoknak tettek meg. — Testvéréhez való ragaszkodását ez alka­lommal ismételten kimutató. Midőn ugyanis barátai arra kérék őt, hogy testvére hamvait ne vegye saját hajójára, nehogy valamely szerencsétlen­ség érje vele, „előbb elhagyom — úgymond — életemet, mint e hamva­kat“ és saját hajójára vitető azokat. Hajója, ámbár esetleg nagy veszélybe juta, míg a többiek nyugodtan elhajóztak, mindamellett Brundusiumba és onnan szárazon szerencsésen Rómába ért. Itt részint Athenodorussal való társalgása által igyekezett értelmét és jellemét kimivelni, részint pedig a tapasztaltabbaknál való tudakozódás és tanulmányok által buzgólkodott magát a politikai pályára és a quaestorságra előkészíteni. E czélból a mel­lett, hogy nagy fáradtsággal igyekezett mindenkit személyesen megismer­ni, öt talentumért (30,000 frank) egy könyvet vásárolt, melyben az állam­vagyon egész igazgatása le volt írva Sullától az ő napjaiig. — 30 éves ko­rában a politikai pályára lépett. Quaestorrá választatta magát. Benne oly quaestort választottak, a ki teljes ismeretei által az alsóbb tisztvise­lőktől egészen független lévén, az elbizakodott Írnokokat kellően rendbe szedhette. A zilált pénzügyet rövid idő alatt rendbe hozta: természetesen tekintet nélküli szigora kezdetben még társainak sem tetszett.1) Ha valamikor helyén volt Cato, úgy quaestorsága idejében 65. Kr. e. Mindjárt hivatala elfoglalása alkalmával megérteté az alattas tisztviselők­kel, kik az addigi quaestorok tapasztalatlansága és tudatlansága miatt őket igazgatni szokták, hogy csupán alárendelt hivatalnokok, s hogy ő nem csupán a quaestori névvel és méltósággal bir, hanem a jogok s köteles­ségek tudatával, a törvény ismeretével és e hivatal tapasztaltságával is. Utána nézvén az egyik szándékos csalásának s a másik tudatlan tévedé­sének, az elsőt megfeddette, az utóbbit útba igazitotta. A quaestori sze­mélyzet bámúlt, sugdosott és elkeseredett, midőn látta, hogy Cato érti a dolgot és nem hajlandó tűrni a szokott eljárást. Midőn pedig e miatt ellene felzendölvén, hízelegve más quaestorokhoz tolakodónak, hogy ezek ‘) Plut. 12. 15. 10. 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom