Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
105 szégyeneljék, miszerint addig az ő csodáiéiként tekintetének! Caesar jól tudta, mely részről lehet legkönnyebben hozzáférni a merev emberhez, hogy alakja csekély karrikaturával végtelen anyagot adjon a nevetségességekre : a nevetséges azonban már az első perczben elveszsze minden hatását. Jól tudta ő, hogy az erkölcsi tisztaság és nagyság, épen romlott korszakban, ha egyébként csúfot űznek is belőle, önkéntelenül hat. Anti- Catójával politikai czélt akart elérni; és a mily kevéssé feszélyezte magát Caesar a politikai ezéloknál a törvényekre való tekintet által: ép oly kevéssé hódolt meg most az erkölcs parancsai előtt, csakhogy Cato emlékét félremagyarázások, rágalmak és gyalázások által a legszégyenletesebb módon bemocskolja és gyanúsítsa. Politikusok e miatt védhetik Caesart, de az életíró nem: ha lapjain az előszeretet és az ellenkező hangulat hatását éreztetni akarja. 22. Cato nyiluános és magán élete. Kevés nagy férfiú életét lehet oly nyíltan és világosan szem elé állítani mint M. P. Catóét. S ennek oka az, mivel ő előkelő személyiségek kortársa volt, kiknek törekvései sokféle ellentéteikkel gyakran keresztezték egymást, úgy, hogy az egyes jelenségek fénye egyszerre világosságot terjesztett a legközelebbi környezetre. Ehhez járúl, hogy Cato nem talált okot, mely miatt valamikor cselekvései közűi egyet is a nyilvános Ítélet alól elvont volna: sőt inkább oly erősen és határozottan ellenszegült az uralkodó korszellemnek, hogy már e miatt mindenki szemei rá valának irányozva. Ritka tulajdonságai által a mint egyesek csodálatát, úgy mások rosszalását hívta ki. S ez természetes. Nincsen olyan vékony hajszál, mely árnyékot nem vetne. Catónak cselekvését és magaviseletét jellemző alapelve vala, a nyilvános életben a törvény mint jog által kiszabottat, a magán életben az erkölcs, mint jog által meghatározottat szóval és tettel mindenütt védeni; az igazságtalansággal, akárhol és bármikép jelentkezett, szembe- szállani, ha a küzdelmes harcz nem használt, ellene tiltakozni és nyíltan kimondani rosszalását. A viszály gyakran a legszebb erényeket tünteti elő s elrejtett szépségeket hoz világosságra. Azt hitte, hogy kötelességét csak így teljesítette; csak így vala lelkiismerete nyúgodt. Noha minden erény iránt ihletszerű lelkesedést árúit el, legnagyobb hajlamot mégis a szigorú igazságosság iránt érzett, melyet sem hatalom, sem kedvezés engedékenységre nem birt. Inkább ő szenvedjen — mondá — az igazság kimondásáért, mintsem az igazság szenvedjen hallgatása miatt. Némely balga, haszontalan, sőt kétségbeesett ellenállása nevetségesebbnek látszik, mint az ezen szempontból tekintve, vehető. Mű
