Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
106 ködése eredményeinek nagy része épen azon bátorságnak, azon a kíméletlenségig vitt erélynek vala köszönhető, melylyel minden előítélettel s ellenvéleménynyel szembeszállt. Cato becsületes törekvése mindig a legjobbra volt irányozva ; akarata mindig tiszta és jó; czéljának elérésére alkalmazott eszközök azonban gyakran nagyon helytelenek valának ; néha politikai rövidlátásból; még inkább pedig azért, mivel egész természetével ellenkezett a kisebb törvénytelenségeket megengedni, hogy a nagyobbakat eltávolíthassa; vagy annak, a kitől kevésbbé lehetett félni, igazságtalan követeléseit teljesíteni, hogy megnyerje az ellen, a kitől inkább kelle félnie. Cato soká azon balhiedelemben élt, hogy az egyeduralomra törekvő mindkét férfiúval szemben végezheti a küzdelmet. Pompejussal, ennek Ázsiából való visszatérése után, ez, mondhatni, egészen sikerűit; hatalma majdnem egészen törve vala. Hogy e hatalmat az akkor még nem igen befolyásos Caesar ismét feléleszti, azt bizonyára olyanok sem gyanították, a kik most Cato balgaságát a miatt szokták ócsárolni, mivel a gátot, mely az optimatákat egyedül védhette volna, önmaga vájta alá: míg az épen nem látszék előttük balgaságnak, hogy Cato — azon időben, midőn a hatalmas Pompejus egészen leverve vala, a fiatal demokrata Caesar pedig meglehetősen elfeledve a távoli Spanyolországban időzött — előre nem látá, miszerint Caesar triumvirátust fog alkotni; sőt azt hitték, hogy Cato a propraetornak még mesterévé leszen, ha a hatalmas triumphatort tönkre silányítja. Miután azonban az események későbbi lefolyása szemeik előtt volt, akkor — mint már Plutarchos is megjegyzé — belátták, hogy valószínűleg jobb lett volna, ha a nemesség Pompejust szövetséges társul fogadja, és a harczot, melyet eddig csupán egy ellen viseltek, most a többi hatalmasok ellen viselik. Cato merev ellenállása a már megkötött szövetséggel szemben mindenesetre nagyobb joggal nevezhető politikai oktalanságnak. Be kellett volna ugyanis most látnia, hogy ez által a három ellenséges barát mind szűkebbre szorult össze: az optima- táknak tehát főfeladatukká vált volna azokat, mihelyt lehete, elválasztani. És midőn már szétválva valának, még nagyobb politikai oktalanságnak lehet nevezni azt, hogy Cato és pártja, mely mindenütt előre küzdött, egyrészt az Alpokon túli fenyegető hatalomról egészen megfeledke- zék, másrészt nem gondola arra, miszerint Rómát, melyet még meg lehetett volna védeni, míg védeni késő nem vala, megtartsa. Pompejusnak Hispániában edzett seregei valának, melyekkel Caesarnak előbb végeznie kellett, hogy Italiát legalább ez oldalról biztosítsa; a vezér nélküli sereget kelle ott legyőznie, hogy azután könnyű legyen Keleten a sereg nélküli vezért megvernie. Nagy hibát követett el akkor is Pompejus, midőn mint győztes Caesar után iramlott Thessaliába, a helyett, hogy seregével ötszáz járművet számitó hajóhadán Italiába csapott volna. E miatt azon-
