Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882
59 né, hogy még ahhoz is, a mit kicsikar, kérés által jút, és hogy a biró, kit veleszületett hatalmánál fogva magával ragad, nem ra- gadtatik, hanem követi öt. Továbbá mindaz, a mit mond, oly súlylyal bir, hogy az ember restel más véleményen lenni, és azt hiszi, hogy nem az ügyvéd okoskodását, hanem valamely tanú vagy biró hiteles szavát hallja. Hozzá meg minden, a mire valaki egyen- kint a legmegfeszítettebb gond mellett is alig tehetne szert, könnyedén foly s beszéde, melynél valaha szebbet lehetetlen hallani, a legszerencsésebb könnyűség jellegével bir. Ezért kora emberei joggal mondják róla, hogy a törvényszékek felett királyként uralkodik; az utókorban pedig olyan hatást gyakorolt, hogy e név Cicero már nem embert, hanem magát az ékesszólást jelenti. — Igen örömest olvastam néhányat az ő bölcsészeti iratai közöl is, szóla Flavia. — A bölcsészetben — úgymond Quintilianus — a koronát nem mi nyertük el. Nekünk nincsen Plátónk és Aristotelesünk s örvendünk, hogy M. Tullius legalább Plátó utánzója vala. — Sajnálom, hogy te Senecát elitéled, monda élénken Flavia. Én gyakran olvastam belőle és néhány szép gondolatot találtam benne. — Jól tudom, hogy arról gyanúsítanak, miszerint kárhoztatom és gyűlölöm Seneca iratait. S e gyanúba azért estem, mivel hibás s torzított irályát szigorú birálat alá vettem. Seneca majdnem az egyedüli, kinek művei ifjaink kezén forognak. — Főleg levelei gazdag életismerettel ékesítvék, tévé hozzá Flavia. — Nem tagadható, feleié Quintilianus, hogy ezen iró sok jeles tulajdonnal bir. Szelleme könnyüded, szorgalma igen nagy, tárgy- ismerete dús; ez utóbbiban azonban azok, kikre egynek-másnak megvizsgálását bízta, rászedték. Seneca a tudományoknak majdnem minden szakában dolgozott. Mert bírunk tőle beszédeket, költeményeket, leveleket és párbeszédeket. A bölcsészetben kevesebb szorgalmat fejtett ki, mindazáltal az erkölcstelenséget igen jól ostorozza. Sok és ragyogó eszme van benne; sok rész az erkölcsiség szempontjából méltó az olvasásra. Előadása azonban nagyrészt romlott; mi annál veszélyesebb, mivel behízelgő hibáktól hemzseg. Megválogatással olvashatjuk őt. — Örülök kedvező felvilágosításodnak, mondá Flavia; de, kérlek, még egyszer olvassuk Cicerónak a barátságról szóló könyvét. —- Szívesen, válaszoló Quintilianus. Quintilianus sok becses iratot olvasott tanítványával; bizalmas
