Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

58

— Nemde nagy lélek kívántatik oda, hogy valaki Homeros szépségeit értelmes belátással kövesse?

— Mindenesetre, válaszolá Quintilianus. De van egy római költőnk, a ki kevéssé megközelíti Homerost. Ez Vergilius. Mint ifjú kérdeztem egykor kedves tanáromtól Afer Domitiustól, hogy nézete szerint melyik költő közelítené meg leginkább Homerost ? Kérdésemre igy felelt: „Második Vergilius; azonban mégis közelebb áll az elsőhez mint a harmadikhoz.“ Es valóban. Valamint Homeros égi és halhatatlan lángeszének megadtuk az elsőséget, úgy el kell ismernünk, miszerint Vergiliusban már csak azért is több műgond és szorgalom van, mivel nagyobb erőfeszítésre volt szüksége; és a mennyiben a finom ízlésű görögök felülmúlnak bennünket egyes részekben, any- nyiban mi kipótoljuk ezt más módon, nevezetesen az egyarányos- ság által.

— Másként van ez az ékesszólással. Ebben már nem engednek a mi szónokaink a görögöknek, jegyzé meg Flavia, ügy véle- kedel-e ?

— Nekik van Demosthenesök, válaszolá Quintilianus, nekünk van Cicerónk. Nézetem szerint mind a kettő jobbára egyenlő jelességekkel bh\ Ilyenek a terv, rend, felosztás, előkészítési, bizonyítási mód, szóval mindaz, a mi a föltaláláshoz tartozik. Előadásukban némileg különböznek: az tömöttebb, ez bővebb; az ösz- szevontabban, ez terjedtebben következtet; az mindig éles elmével küzd , ez gyakran nyomatékos kifejezéssel is; attól nem lehet semmit elvenni, ehhez semmit hozzáadni; abban több a műgond, ebben több a természet. Demosthenesnél hiányzanak Cicero szép záradékai, de vannak ismét más szépségek, melyeket nekünk a latin nyelv természete nem engedett meg. Annyiban azonban engednünk kell, hogy Demosthenes Cicero előtt élt, és hogy ő tette nagy részben Cicerót azzá, a mivé lett. Mert nekem úgy látszik, hogy M. Tul- lius Cicero, kinek főtörekvése vala a görögöket utánozni, Demosthenes hatályosságát, Plátó bőségét, Isokrates kellemét híven képmásolta. Egyébiránt tanulás folytán nemcsak azt sajátította el, a mi mindegyikben legjobb vala, hanem legtöbb, vagy inkább minden kitűnő tulajdont önnönmagából fejlesztett ki halhatatlan lángeszének igen kedvező bőségével. Mert Pindaros szavaival élve, nem esővizet gyűjt ő, hanem élő örvényből ömlik ki. Valóban, ő a Gondviselésnek különös ajándékából született, hogy erejét rajta az ékesszólás megkísértse. Mert ki képes szorgalmasabban tanítani és ki hatályosabban megindítani ? Kiben volt valaha oly nagy kellem ? Az ember azt hin-