Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882
33 zánk, mint Caligula császárhoz az, mely neki egy nap 10 millió ses- tertiusába került. — ügy van, válaszolá Plinius. Mily sok házból van száműzve manap az egyszerűség. A pazarlás, mely nagyban költ, valóságos anachronismus, mely sehogy sem illik be napjaink szűk keretébe. "Vége van a régi jólétnek. Hasztalan takargatják azt a rómaiak. Sok háztartásnál több a látszat, mint a valóság, és a szüntelen terített asztalon, a végerölködés e katafalkján, a kimerített jólét fekszik kiterítve. ... — A takarékosság iskolája a jó házi rend és a helyes időfelosztás, mondá Quintilianus. — A takarékosság közép helyet foglal el a tékozlás és fösvénység között. Egy vigyázatlan lépés elég, hogy a fösvénység magja kezdjen csírázni. Az argonauták Koldusban keresték az aranygyapjat. Crassus a parthusok ellen vezeté seregét, hogy vagyonát Ázsia kincseivel szaporítsa. A pazarlás meg tönkre teszi a családot, tönkre a társadalmat, tévé hozzá Plinius. Az apai ház legyen a takarékosság iskolája. Mily szép példát adott a mi Catónk is takarékossága és egyszerű életmódja által. — A mértékletesség a szellemnek szárnyakat kölcsönöz, feleié Quintilianus, a tobzódás elfojtja azt. A tobzódásnak legszomorúbb következményei a betegségek: nevezetesen a sok szembaj, melyek most mutatkoznak. „Számláld meg a város szakácsait, mondja Seneea, s nem fogsz csudálkozni a betegek fölötte nagy sokaságán.“ Egyedül a mértékletesség biztosít állandó egészséget, józanságot, vidámságot, derült léleknyúgalmat. Ilyen s hasonló beszélgetések közt múlt el az étkezés ideje. Azután bort töltvén, egymásra köszöntgették azt. A vidám hangulat közben Plinius igy tréfálódott: — Hol vannak a zenészek és tánczosnők ? — Az én mulatságom másféle, mint a gazdag rómaiaké, válaszolá Quintilianus. Gyakran evés után Homeros- és Vergiliusból részleteket olvasunk avagy koczkákkal játszunk. E közben megmútatá neki legjobb asztaltársát, legidó'sebb fiát, kit Lívia vezetett be. — A kegyes Zeus tartsa meg fiadat! mondá Plinius. Müvedet az tovább folytatja, szellemed abban tovább fog élni. — Örömem van gyermekemben, feleié Quintilianus; de megráz azon gondolat, hogy a halál tőlem őt elszakíthatja. Egyszerűen fogom őt nevelni, s a mi fő, jó példával fogok neki szolgálni. A házi nevelés sokat tehet. 2