Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

31

minden orvosság ártalmas; hogy a bölcsészet haszontalan stb. Mert a hadvezérek között akadt egy Flaminius; az államférfiak között voltak Gracchusok; az orvosok között mérgezők s a bölcsészek között gonosztevők. És ily okoskodással ki tudja, vájjon ama dolgok, melyeket a hatalmas Istenség az emberek számára teremtett, mint a tűz, víz, nap s hold végre nem okoznak-e kárt ?!

— Áldásos hatalom az ékesszólás, ha nemes kebelből áradoz! monda lelkesülve Plinius.

— Kétségkívül, folytatá Quintilianus. Nem volt-e dicső, midőn Appius beszédének hatalmával a becstelenítő békét Pyrrhussal meg- gátolá; nem volt-e Marcus Tullius dicső ékesszólása az államra nézve üdvös, midőn az agrár-törvények ellen beszéle; midőn Catilina üres s dühös őrjöngését elfojtotta?! Vájjon rendben tarthatták volna-e a régi korban a városok alapítói az ide s tova tóduló tömeget, hacsak befolyásos szavaikkal őket meg nem indítják vala? Bizonyára a törvényalkotók ékesszólás nélkül soha sem juthattak volna oda, hogy az emberek önként megadják magokat az igazságnak ? A morál alapelvei, ámbár méltóságuk által magokban véve is ajánlatosak, mind- azáltal bizonyára nagyobb befolyásúak a szív javítására, ha a szép előadás emeli azok kitűnőségét. A beszéd tökéletesíthető; kötelességünk tehát Isten e szép adományát kimívelni. Nem bámulatot és hódolatot keltő-e, ha valaki beszédének kimívelése és ereje által oly dicséretet és tiszteletet szerez, hogy úgyszólván nem is beszél, hanem dörög és villámlik?

— Valódi dörgés- és villámlással, sajnos! most már szónokaink nem dicsekedhetnek; hasonlítanak inkább Salmoneushoz.1) De mily pompás, ha aztán egyszer Juppiter lép fel, s az ilyen büszke bohó- kat beszédének természetes dörgésével és villámával lesújtja! — mon- dá Plinius.

— Nem tagadható, hogy szónokaink nem olyanok, milyeneknek lenniük kellene, viszonzá Quintilianus. A jólbeszélhetőség természetesen lankadatlan szorgalmat, sokféle gyakorlatot, mély belátást és a lélek állandó jelenlétét követeli. Az ékesszólás szabályok által ugyan elősegíthető, de teljesen el nem sajátítható.

— Hála a Gondviselésnek, mondá Plinius, hogy mi még szerencsésebbek vagyunk, mint a szörny Nero alatti elődeink. Vespasia- nus nemes lélek, ki semmit sem kiván inkább, mint polgárainak igazi bol- *)

*) Salmoneus szekerére rézfazekakat, medenczéket és rézedényeket aggatott s vele egy rézhidon körülfutott, hogy a dörgést utánozza. Juppiter villámmal sújtotta le őt.