Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

29 hatja, végre is becsületes, okos és derék férfiúként kerüljön ki a küz­delemből. A szónoknak becsületes embernek kell lennie. Rajta barátim! az ékesszólás e czélja felé iparkodjatok. Rajta nemes ifjak, kiket e gyülekezetben látlak, buzgón törekedjetek az ékesszólási tökéletes­ségre ; talán nektek sikerűi kivinni azt, mi a jelen kortól megtagad­va van! De teljesen és egészen irtsátok ki kebleitekből azon gon­dolatot, hogy a dicsőén szép ékesszólás a szív undok vétkei mellett is dicső maradhat. Ha gonoszlelkű ember szónoki ügyességgel bir, ez már magában szánandó jelenség, ezáltal még rosszabbá s veszélye­sebbé lesz. Az állam csak akkor nevezhető boldognak, ha ékesen szóló polgárait a legnemesebbek közé számlálhatja. Igen, akkor sze­rencsés ; oly oszlopokon áll, melyeket a vihar meg nem rendíthet.“ A verseny végeztével Vespasianus kezet nyújtva igy szólt Quin- tilianushoz:-—- Meggyőző erővel beszéltél. Neked Ítélem a 40,000 sester- tiust (707 frank 73 cent.) és az arany koszorúból álló megtisztelő jutalmat, melyet e czélra készíttettem. — Magas fejedelem, válaszold Quintilianus, én nagyon örven- dek e megtiszteltetésnek, melyet alig érdemeltem meg. Az elismerő jelvényt ugyan hálásan fogadom, de a pénzösszeget szabadjon becses engedelmeddel oly érdemes háznak szánnom, hol vigasztaló örömet fogok vele okozni. Lakásomtól nem messze lakik egy tanító, a ki feleségével és gyermekeivel nyomasztó gondok között él. Jövedelme kevés, s a gyakori betegségek miatt ez is leapad. Engedd meg ke­gyes fejedelem, hogy ama jutalom neki fizettessék ki, hogy bátorsá­ga és ereje ismét megifjuljon. — Ez becsületedre válik, mondá a fejedelem; legyen úgy, mint mondottad. De — tévé hozzá mosolyogva — a császár nem engedi magát nemeslelküségben felűlmulatni. Mától fogva fölemelem fizeté­sedet 2000 sestertiusra. — Quintilianus alig tudott kifejezést adni hálájának; mélyen meghatotta Vespasianus nagylelkűsége. A gyűlés véget ért. Plinius Secundus átkarolta mesterét és barátságos szavakkal üdvözölte őt. Quintilianus felkérte, kisérje el lakásába. S Plinius a meghívást öröm­mel elfogadta. Oratorem instituimus illum perfectum, qui esse nisi vir bonus non potest, ideoque non dicendi modo eximiam in eo fa- eultatem, séd omnes animi virtutes exigimus. Pectus est, quod diser- tos facit. Quintil. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom