Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882
25 A külviszonyoknak Augustus és Tiberius alatt megváltoztával a beszéd alakja és az előadás módja is megváltozott. A fősúlyt külső műtani ügyességre, mesterséges fogásokra, hangzatos szólamokra fektették és a beszéd értékét csinált vagy vásárlóit tetszés szerint Ítélték meg. Nem a tárgy, hanem pillanatnyi érdeklődés keltése, rábeszélés, megindítás vala a fődolog; azért Cicerót az ifjúság unalmasnak találta,'ellenben Cestiust, ki a nap ízlésének hizelgett, magasztalé. Ezen s hasoidó tévedések ellen lépett fel Quintilianus. Nem ment ugyan egészen az egyoldalúságtól, de mindenesetre nemes újításra vállalkozott. Tisztában vala arra nézve, hogy feladata lényegileg nevelési, s már ezzel hadat üzent a csupán külső sikerre számitó formalismusnak. Főtörekvése volt az általa oktatott ifjakat úgy vezetni, hogy azok ne az iskolának, hanem az életnek tanuljanak; legtöbb súlyt fektetett tehát a derék erkölcsi alapra. A rhetortól nem választhatja el a jó embert; mert épen az, hogy a szónoklat elvált az erkölcstantól, okozta annak elernyedését és sülyedését. Ily módon a szónoki művészetet, mely a tárgyilagos alakzatok világából alanyi álmodozásba tévedett, régi méltóságába visszahelyezni, annak szilárd külső tért és biztos belső alapot adni tűzte ki magának feladatúi. Ekkor még a declamatiok egész értekezések voltak. Mennél korlátoltabb vala azonban a szólás a fórumon és senatusban, annál több szabadság uralkodott a rhetorok magánhelyiségeiben. Némely császárok szintén kedveztek annak, magok is megjelenvén a deelamatiokra. Ily szerencsében részesítette a rhetorokat Yespasianus is. A régi Róma negyedik kerületében egy pompás épület, a béke temploma állott. Yespasianus építtette. Bizonyos ideig a legszebb és leggazdagabb templom volt Rómában. Ugyanabban egy könyvtár helyeztetvén el, Róma tudósai gyakran tartották ott összejöveteleiket. A Kr. u. 78-ik évben egy különös alkalom tette e templomot élénkké. Vespasianus szónoki versenyt rendezett benne, a győzőnek jutalmat tűzvén ki. Többen jelentkeztek a szónoki versenyben részt venni. Közöttük volt Quintilianus is. A fölött tartatott a szónoklat, vájjon lehet-e valódi szónok gonosz ember is; avagy hogy főkövetelmény az ékesszólásban a nemes jellem és szív. Quintilianus, elvéhez híven, az utóbbit vitatta és . . . elnyerte a győzelmet. Sok ellenfele volt. Gyakran úgy látszott, mintha legyó'zetett volna, de beszéde végével minden szivet megnyert s velők a dijat is. Álljon itt beszéde töredékes vázlatban. IX.
