Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882
26 „Semmi .sem világosabb, mint az, hogy a művészettel beszélő szónoknak, miként őt már Cato jellemezte, becsületes embernek kell lennie. Egyáltalában becsületesnek; mert ugyancsak szomorú lenne az államra és a közjólétre, ha az ékesszólás egészen és épen oly könnyen kifejlődnék a gonosz kedélyben, mint a nemes szivben. Ezen esetben én magam is, ki gyönge erőimmel az ékesszólásban érdemet szerezni megkisérlettem, fölötte panaszkodhatnánk, hogy ama szellemi fölszerelést és fegyverzetet, melyen dolgozom, talán egy útonálló, s nem nemes harczos számára készítgetem. De magamra nem akarok gondolni. Maga a természet, midőn a nyelv e különös adományát adta és avval más teremtmények fölött kitüntetett, mostoha anyaként bánt volna velünk, ha az ékesszólás adományát a bűn társává, az ártatlanság ellenségévé s az igazság elnyomójává tette volna.— Tovább megyek. Nem csupán azt mondom, hogy annak, ki szónokká akar lenni, becsületes embernek kell lennie, hanem hogy senki sem lehet kiváló szónok a becsületes emberen kivül. Tegyük fel, hogy valakinek megmutattuk a bűn és erény írtját. Ha ugyanaz inkább a rossz, mint a jó útat választja, egészséges észjárásúnak tekinthetjük-e őt? Ha látjuk, hogy az, gonoszsága minden előre nem látott esélyeinél, állása elveszíthetése mellett, gyakran a törvény legsúlyosabb fenyítékeinek s rossz lelkiismerete kínjainak dobja magát oda, bizhatunk-e ennek okosságában? Azért nem csupán a bölcsészek, hanem a ke- vésbbé tndósok is azt állítják, hogy senki sem lehet gonoszlelkü ember a nélkül, hogy egyszersmind oktalan és balga ne lenne. A balga pedig sohasem lehet jó szónok. A szónoknak képességgel kell bírnia ama szép tanuhnánynyal igazán foglalkozni s magát ugyanabba beleélni. Valóban, csak akkor képes az ember tekintetét erősen és biztosan azon czélra irányozni, mely felé halad, ha béke és nyugodtság honol lelkében. Ha már a testnek túlhajtott ápolása, aggodalmas házi gondok, vadászati szenvedély és más hasonlók a tanulmány- és gyakorlástól sok időt elrabolnak : mily áldozatot fognak kívánni a gyönyör, birvágy, ellenségeskedés stb.-effélék, minthogy ily szenvedélyek által felizgatott kedélyek éji álmukban is nyugtalaníttatnak ?! Mert semmi sem oly tevékeny, megosztó, változékony, oly sok és egészen ellentétes hajlamok és ösztönök által szétszakított, mint a gonosz kebel. Ha magát titkon ravaszság- és álnoksággal szereli föl: kárörvendő remények, sokféle gondok és bajok emésztik; a bűn ösvényére lépve, aggodalom, megbánás, büntetéstől való félelem követi, kínozza és gyötri. Hol marad ily szivben tér a tudományokra és művészetekre?
