Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882
15 Quintilianus. A gyermekek, valamint lelkületűkre nézve különbözők, úgy különbözők a rájok ható eszközök is. Az egyiket barátságos mosolylyal, szivélyes dicséretekkel viheted sokra: a másikat a hideg, nyugodt magatartás teszi végre jóvá; az egyiket a kemény szó tereli vissza kötelességéhez; a másikat a lelkesítő részvét, biztató jóakarat s a gyengéd kérelem. Kövesd a földmivel8 példáját. Vannak fiatal ágak, melyeket nem tart levágni-valókúl. Dicsérni és korholni kell a kor különfélesége, a tehetségek, erők, igyekezet s egyéb körülmények szerint. Legyen a jutalom fűszer, kis adagű, ritkán előforduló : mint az orvosszer, ha szükség van rá. Legyen a büntetés emberies, erkölcsi, óvó, oktató, javító, példás. A bárdolatlan eljárás hasonló a záporhoz, melynek nedvét a föld be nem veszi, hanem lefut a lejtőn és áradást okoz. A gyermekekkel velökszületett jó vonás erősítendő és kiegészíteni kell azt, a mi még a jellemben hiányos. Valamint a test tagjait születéstől fogva kell egyengetni, hogy egyene - sen s helyesen, s ne görbén és rátái növekedjenek, úgy az erkölcsösséget is józan fegyelem által már kezdettől fogva kell kifejteni. A gyermekek szivök lágysága miatt könnyen képezhetők. Ha egyenes fát kívánunk, vessző korában egyengessük, mondja Plutarchos. Azért egyik kezedben vesszőt tarts, a másikban olajágot; igazgassa mindkettőt a bölcs belátás. •— Hogy ily irányban működhessék valaki, nagy emberismerőnek kell lennie. — Bizonyára, válaszolá Quintilianus. S hogy te ilyen vagy, arról többször meggyőződtem. Sajnos, hogy sokan vannak a nyelv elemeinek tanítói között olyanok, kik azt hiszik, hogy az ő megérett gondolkodásuk és érzületök szerint kell bánni a gyenge gyermekkel is! — Az a tanítónak a legnehezebb feladata, hogy mindig a gyermek erői- és tehetségeihez mérve tanítson, — mondá Livius. — Bizonyára, szóla Quintilianus; magadnak is gyermekké kell lenned. Ha ugyanannak természetét igazán ki akarod kutatni, vele kell élned, örülnöd, játszanod, dolgoznod, és építened. Erre nézve a gyermekévekre való emlékezés sokat tehet. A tanításnak első nagy titkát ismeri az, ki képes velők a tanúlmányokat igazán megkedvel- tetni. Hogy pedig a gyermek előtt a tanulás kellemes legyen, mindenekelőtt értelmességre szükséges törekedni. Egyébként oly tanulókat kivánok neked, Livius, kiket a dicséret tüzel és a becsvágy ösztönöz. Ezek sarkalják, táplálják s fölvidámítják őket; ilyeneknél a nemes érzelmek hasonló tettekben nyilvánúlnak. — Örömem és büszkeségem tanítványaim kis számában van. Ezekre építem legjobb reményeimet, mondá Livius.
