Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

16

— Kívánom, hogy ne csalatkozzál bennök, és hogy azoktól, a kik némileg elmaradnak, ne vond meg atyai szeretetedet. Az utóbbiak lassan haladnak, de biztosabbak, kitartóbbak és néha meghaladják az elsőket is. A korán érett gyermekek hamar felfognak ugyan minden kicsiséget, de későbben rendesen nem sokra viszik. Ismereteik nem alaposak; hasonlítanak a vetemény-magvakhoz, melyek csak a föld felületére hullanak; melyek gyorsabban csíráznak, száraikkal kimagasodnak, de kalászaikkal aratás előtt elszáradnak.

— Ismereteim körét ismét bővítetted; a nehézségekkel szándékom megküzdeni, válaszolá Livius.

— A nevelők és tanítók közt senkinek sem kell többet tanulnia, mint a paedagogusnak és grammatistésznek. Mindkettőnek nagyon tanúit és tapasztalt férfiúnak kell lennie. Az egyik fölkeltheti és megerősítheti az erény csíráit; a másik a tanítás iránt teheti fogékony- nyá a gyermeki kedélyt. Sokan azt gondolják: kicsiség a gyermeket olvasni, Írni s számolni tanítani. Innen van, hogy azon tanító előttük a legkedvesebb, ki legkevesebbet igényel. Gondolj csak egy épületre. Ha az első kő, mely letétetett, nem biztos, mi következik? A többi ráhelyezett is oly helyzetet vesz fel; az egész épület bizonytalan, ingadozó lesz s végre.. . összeesik; újra kell építeni. így van ez a gyermeknél is. Ha az alap ingadozó, bizonytalan, rossz, nem lehet rá biztosan építeni. Az első behatás irányt ad a következőknek és mély nyomokat hágy maga után, mint puha viaszban a pecsétnyomó. Elágazók az élet útjai. A gyermek rendesen azon halad, a melyen irányozzák lépteit azok, kik vezetik. A nevelés kimútatja az eszközöket, melyek használata a sikert biztosítja.

— Yajha mindezeket a római családok is megszívlelnék! mondá Livius.

— Akkor bizonyára jobb nemzedék léphetne nyomukba. Gondolj csak Fülöp, makedoni királyra. Bízta volna-e ez fiának Sán- , dórnak első nevelését Aristotelesre, korának legnagyobb bölcsészére, ha nem tudja, hogy a legügyesebb férfiútól alkalmazott első útmutatás és vezetés az egész neveléshez tartozik. Semmi sem kicsiny és csekély a nevelés-oktatás nagy munkájában, mivel minden egy szép egészhez: az emberi szellem fölébresztése ■— és kimíveléséhez vezet.

Livius köszönetét mondván Quintilianus látogatásáért és a bölcs utasításokért, melyeket neki adott, e szavakkal vált el mesterétől:

— Kibékitél terhes hivatalommal; érzem, hogy erőt nyertem az új küzdelemre. Uj világításban mútattad meg a valódi fiatal tanító képét; belátom egyszersmind azt is, mennyire eltértem a kitűzött czéltól. Naponkint fogok küzdeni a tanító valódi erényeiért; remény-