Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882
14 tartani. Livius, Quintilianus tanítványa, azon család segítségével, melynél mint nevelő hosszabb ideig működött, kísérletet tőn egy elemi iskola alapítására. E tanoda a lucullusi kertek közelében lévén, egészséges helyen barátságos környezettel birt. A megnyitásnál Quintilianus is jelen volt és működésének első idejében gyakrabban meglátogatá barátját. Ez legbizalmasabb embere előtt egészen kitárá szivét: elpa- naszolván neki minden gondját, mely ránehezedett. Egyszer épen az esti órákban lepte meg látogatásával, beszédét imigyen kezdvén : — Barátom! az első lépcsőt már elérted. Veled együtt örülök. Csak csiiggedetlenül! Igazi szorgalom mellett az égiek tovább vihetnek! — De szerencsém csak fél. Sok nyomja szivemet, szóla Livius. — Közöld bizalmasan; részvétemről biztos lehetsz, mondá Quintilianus. Ekkor elpanaszolta Livius Quintilianus előtt, hogy mily sokféle eszközzel igyekezett tanítványaiban a tanulási kedvet felkölteni; megvallotta, hogy jobbítási eszközül még a testi fenyítéket is alkalmazta. Quintilianus erre hosszas tanításba ereszkedett vele. Az utóbbira nézve leginkább a fegyelem megtartását ajánlotta neki. „Az okos fegyelem — úgymond — nem hátráltatja, sőt nagyban elősegíti az iskola czélját,; ép úgy alapja a kis emberek gyülekezetének, mint nagyban a társadalomnak; szükséges a jó erkölcsök fentartása miatt is, melytől áthatva kell lennie az iskola légkörének.“ A többek közt figyelmeztette, hogy ne iparkodjék Horatius tanítójának Orbilius Pu- pillusnak (plagosus) dicsőségére: Sokrates azon elvére alapítván oktatását, hogy a kire szóval nem lehet hatni, nem lehet bottal sem. Intette őt, hogy kár volna végletekig mennie; az orvosságot mérje a betegség neméhez és fokához. Fő legyen az, hogy használjon. Felhozta Verrius Flaccust, kit Augustus azért választott unokái mellé tanítónak, mert ellensége volt a botnak, és inkább szelíd bánásmóddal, intéssel, serkentéssel iparkodott hatni. A testi fenyítéket jó fegyelem s éber felügyelet által hitte mellőzhetőnek. — Mivel azonban a gyermek eszéhez okoskodással ritkán férhetni, szükségesnek tai'tá egyszersmind a gyermekekkel tudatni, hogy utóvégre a büntetés is latba vethető, ha más jobbítási eszköz nem használ. — Mindezekre Livius igy válaszolt: — De mit tehetek mást, ha minden igyekezetem daczára sem hagynak fel némelyek hanyagságukkal s napról-napra engedetlenebbek lesznek? — De vájjon megkisérlettél-e minden javítási eszközt ? kérdé
