Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
4 és erkölcsi boldogság legmagasbfokú élvezetének, midőn a tekintélynek hódoltak ; másrészt pedig önkárukon voltak kénytelenek tapasztalni, hogy a tekintélytől elfordulva, teljes függetlenség útján keresve boldogulásukat — ezernemű bajok hydráit idézték föl maguk ellen, s kik a legitim tekintély szelíd igája előtt meghajolni nem akartak, végre is a fegyver vagy a nyers erőszak előtt voltak meggörnyedni kénytelenek : úgy hogy megdönthetetlen igazságnak kell tartanunk azt a tant, miszerint az ember csak öntermészete s a józan ész sugallatát követi, midőn a tekintélynek hódolva igyekszik földi s égi redeltetése elérésére; következőleg mindazok, kik a tekintély meggyöngítéséu vagy aláásásán tudva vagy nem tudva dolgoznak : az embert nem boldogsága✓ útjára vezérleni, hanem attól eltávolítani törekednek, Dem az elégedettség révébe juttatják, hanem az elégedetlenségnek, boldogtalanságnak örvényébe döntik. Mi következik ebből? Nemde az, hogy mindazon tényezők, melyek az ember boldogítását tűzik ki czéljokúl, az embert a tekintély tiszteletére nevelni kötelesek ? S minthogy e tekintélynek fő képviselőiül: az egyház, állam, család és iskola tartatnak ; tartsunk egy kis vizsgálatot, hogyan állunk nevelésünk dolgában a tekintélynek e nagy képviselőivel, kiváló tekintettel családi életünkre. * * * Az öntudatos ember, ki elmélődve vizsgálja a világot és annak lényeit, nem zárkozhatik el e kérdés elől: Honnan vette mindez eredetét, mi képezi mindennek czélját ? Sokan voltak és vannak a tudósok közt olyanok, kik eszök erejében, élességében elbizakodva különféle módokat gondoltak ki, hogy azok segítségével kiokoskodhassák, megfejthessék maguk előtt a világnak és az abban található lényeknek eredetét. Fölösleges volna elészámlálDom mindazon elméleteket, melyeket egyes tudósok a világ eredetének kima- gyarázására fölállítottak és fölállítanak. Mindezek kisebb-na- gyobb mértékben csak azt bizonyítanák, hogy a valódi tudomány, ha tévedésekbe s ezekből folyó képtelenségekbe esni nem akar, kénytelen beismerni azt, mit a sz.-írás után a mi kis katakizmusunk ezen szavakkal fejez ki: „Kezdetben teremté Isten az eget és földet és mindazt, a mi azokban fog
