Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
25 követelményeinek ? Midőn arról van szó, hogy gyermeküknek necsak művelt, tudós, de egyszersmind jó és szent vagy legalább feddhetetlen életű nevelőt válaszszanak; midőn arról van szó, vájjon nemcsak értelmi fejlődését, hanem vallási-erkölcsi előmenetelét biztosító iskolába adják-e gyermeköket: habozhatnának-e csak egy pillanatig is abban, hogy a keresztény jellemű, feddhetetlen erkölcsű nevelőt eléje tegyék a divatos gondolkodású, ingatag erkölcsű, hitében megrendült vagy épen hajótörést szenvedett nevelőnek; maradhatnának-e csak egy perczig is kétségben az iránt, hogy a keresztény középiskolának elsó'bbséget adjanak a felekezetien, vallásnélküli, — hogy ne mondjuk, vallástalan állam morálján alapúló középiskola fölött ? ! A jó nevelés forrása a valódi műveltségnek, a legne- mesb erényeknek. De biztosíthatja-e ezt az a nevelés, melyet erkölcstelen, hite-hagyott tanítók közvetítnek, melyet oly iskola nyújt, melyben mennél kevesebbnek kell emlékeztetnie a kereszténység tanrendszerére, erkölcstanára ? És ha netalán biztosítaná az elsőt: feláldozhatja-e, az atya, az anya az erkölcsöt, az erényt, a nevelésnek e legbecsesebb, legdrágább gyémántkövét, anélkül hogy ama fensőbb tekintélyt, melynek hordozója, meg ne sértse; hogy azon legszentebb jogoknak és kötelességeknek, melyek szülői méltóságuknak elidegeníthetetlen tulajdona, árulóivá ne legyenek ? Nincs hatalom az ég alatt, mely a szülőket e jogaiktól és kötelességeiktől bűntelenűl megfoszthatná; s mindazon intézkedés, mely a törvényszerűség bármi színe alatt a szülőknek ezen jogát és kötelességét akár furfanggal, akár kényszer útján kijátszani, megrövidíteni vagy megsemmisíteni akarná, — merénylet lenne a természeti, a legszentebb, mert isteni, talajban gyökerező szülői jogok ellen. Nem tagadjuk mi, hogy a család az államnak, a hazának, a polgári vagy politikai társadalomnak sokkal tartozik; ha nagy veszély fenyegeti az államot, tartozik vagyonának, anyagi jólétének, sőt életének feláldozásával is annak megmentésére közrehatni: de hogy még az ily áldozatoknak is határokat szab az igazságosság; annak pedig, hogy a család magát az erkölcsi alapot, melyen épül, áldozatéi dobja oda az állam karjaiba — ellene mond a romlatlan, a meghainisítat- lan erkölcsi érzés, a méltósága tudatában élő lelkiismeret.
