Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
26 Mert, ha a család az állam javára lemond is némely jogairól : lemondhat-e azon jogról, mely létezésének alapja ? S ha az állam a jogok ó're : keresheti-e föladatát abban, hogy a család erkölcsi alapját felforgassa ? Az állam megrendülhet, meg is dőlhet; de ha a család erős, egészséges erkölcsi gyökerekből szívja élet-nedvét: az állam fölemelkedhetik, újra virágzásnak indúlhat, sőt a boldogságnak aránylag még legmagasb színvonalára is feljuthat. De a politikai pantheismus, a mindenjo* got lábbal tipró állami centralisatio, a családot önkényes törvényekkel leromboló állam-isten, a keresztény nevelést megsemmisítő modern monopólium — mint a történelem és napjaink szomorú tapasztalása mutatja, magát az államot veszélyeztető anarchiára, socialismusra vezet, melyből soha, vagy vajmi ritkán nyílik a nemzeteknek, államoknak feltámadás! Nemcsak anyagi, hanem azon erkölcsi kenyérrel is él az ember, melyből az egyén, az atya és anya, a család, a lélek, a lelkiismeret és az egyház — mindezeknek közös, istenileg hivatott őre táplálkozik. Az állam tehát az iskolát szellemi, vallási-erkölcsi feladata elérésében elősegítheti, tartozik is elősegíteni; de a család erkölcsi jogát a vallásos, keresztény iskolához igazságosan nem támadhatja meg; még kevésbbé követelheti, hogy a természeténél fogva vallásos, erkölcsös család, gyermekét vvllástalan, erkölcstelen vagy legalább annak vallásosságát, erkölcsösséget veszélyeztető iskolába küldje. Ezt szem előtt tartva a kötelességeik élénk tudatával biró szülők nemcsak elsőséget adnak a keresztény vagy egyházi iskolának a modern középiskola fölött; hanem minden olyatén sophisticus okoskodások daczára, melyek azt akarják bebizonyítani, hogy az egyházi iskolák „a családot másodrangra helyezik“, hogy „a szülőket méltányos jogaiktól fosztják meg“ (L. Legouvé, id, műve, I. k. 132. 133.1.), maguk iserősen meg vannak győződve arról, hogy épen a keresztény vagy egyházi iskola az, melyben Isten adta jogaik a legféltékenyebben őriztetnek, gyermekűket is teljes lelki megnyugvással helyezik el ily intézetben. Igen, mert ha szükségeseknek tartják is a tudományokat gyermekök szellemi tehetségeinek kifejlesztésére; ezeknek föléje helyezik a lelkek tudományát: Isten ismeretét, parancsolatainak teljesítését. „A tudományok, szerintük, nem
