Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
18 kintetében — nem haladtunk, hanem hanyatlottunk. Ezt azonban természetesnek fogja találni mindaz, ki mélyebb vizsgálódás útján azon szomorú meggyőződésre jut, hogy államunk, mely modern úton haladva napról-uapra nagyobb foglalást tesz a keresztény tanügy terén — mindinkább nivellírozva, gyöngítve, háttérbe szorítva Istennek, a vallásnak, a tekintélynek eszméjét úgy az alsó-, mint a közép- és fő-iskolákban ; úgy hogy valósággal csodálkozásba esünk, midőn találtatnak komoly kath. tanférfiak is, kik, a helyett hogy a modern irányban haladó magyar államnak az Isten eszméje, tekintélye, a keresztény szellem erősítése szükségességét ajánlanák, annak jogát, tekintélyét, minden fölé helyezik, minden áron védelmezik. (L. Petrovich Ferencinek „Az 1880, évi törvényjavaslat a gytnn. és reáliskolai oktatásról„Magyar protestáns hangok a középiskolák ügyéről„ Válasz a visszhangokra“ czímű czikkeit az Orsz. Középt. Tanáregylet Közlönyének 1881. évi 1., 2., 9., 10., 15., 16. számaiban.) Előadtuk, hogy általában tekintélynek kell a nevelésben uralkodni; jeleztük, hogy az államok, melyek a tekintély alapjáról letérve vagy azt gyöngítve nagyobb-kisebb merényletet követnek el Isten és a gyermek szent személye ellen, — keserűen lakóinak azon szomorú következményekben, melyeket az ekként elfajúlt nemzedékek neki-vadúlt szenvedélyeikkel, féktelen kihágásaikkal, nemzetek anyagi, erkölcsi biztosságát veszélyeztető rendetlenségeikkel okoznak az emberi társadalomnak. És ez nem is lehet máskép. A Teremtő által alkotott erkölcsi világrend megsértése nem maradhat bűntetetlenűl. „Per quod quis peccat, per idem punitnr et idemu ! De, mert a bajok okai, forrásai rendesen nem állanak elszigetelten, hanem társaságban szoktak fölmerülni,—helyén látjuk figyelmünket kiterjeszteni a családi életre; annál is inkább, mert a mily, kétséget kizáró téuy, hogy államok, nemzetek, társadalmunk családokból alakiílnak: ép oly világos, hogy a társadalomban jelenkező általános műveltség, erkölcsi emelkedettség csak kifolyása lehet azon nevelésnek, melyet a család nyújt gyermekeinek s az ezekből felnövekvő nemzedékeknek. Erre nézve tehát míg egyrészt a családi nevelés feladatával kell tisztába jönnünk; másrészt, hogy az abban
