Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
16 datlan sorának — ki nem látja be, hogy az embernek teremtéséről, főleg pedig a művelődéséről szóló tan első sorban történelmi tény ? Történelmi tény különösen az, hogy az ember az ős időkben szellemileg és erkölcsileg magasabb fokon állott, mint az azokra következő történelmi időben? Azon, bármily valószínűnek látszó állítás sem rontja le az ide vágó keresztény tan alapját, miszerint: természetszerűbb megengedni, hogy a lassanként fejlődött s még jó ideig állatias ember műveltségi állapotának legjobban megfelelne a fetischismus, ezt követte volna a polytheis- mus, erre következett volna a henotheismus, s ennek végső fejleményéül volna tekintendő a monotheismus. Nem. Mert a mint a közéletnek olyatán példái, hogy anyagilag, szellemileg tehetős emberek hibáik, bűneik miatt utóbb koldusbotra, szellemi és erkölcsi romlottságba sülyed- hetnek; hogy gyermekek, kik 10—15 éves korukban a szellemi és erkölcsi műveltségnek nem megvetendő jeleit adták, 20—30 éves vagy később korukban a szellemi tompúltság vagy erkölcsi vadság állapotába juthatnak, csattanósan bizonyítják a kereszténység, bűnbe-esésről szóló tanának elfogadhatóságát: másrészt pedig az elfogúlatlan legnagyobb tudósoknak beláthatatlan hosszú sora, mind az ó mind az új korban azt erősíti, hogy minden vallás az egy Istenbe való hitből vévé eredetét, és hogy minden vallás, tehát a Polytheismus is, csak később lépett az eredetileg monotheisticus vallás helyébe. {L. Preller, Pauly’ s „Real-Encyclopüdieu ez. művében. Y. 350—362. 1.) Nem folytatjuk tovább e megjegyzések sorát, nehogy tárgyunktól messze eltérítsen. De midőn ez irányban való bővebb tájékozhatásuk végett olvasóinkat különösen utaljuk Weisznek „Humanität und Humanismus“' czímű alapos munkájára (L. id. m., „ Von der Humanität zum Humanismus“' ez. értekezését 31—126. 1.): másrészt a megczáfoltatás félelme nélkül ki merjük mondani, hogy, igenis, a valódi tudomány hódolattal ismeri el Isten létét; folyton-folyvást rendihetetle- nebb szilárdsággal vallja és bizonyítja, hogy Isten kezéből jött ki az ember, de ez ember, bűnbe-esése által annyira lesUlyedett, hogy fölemelkedése, lelki-erkölcsi megújulása csak Krisztus megváltó nagy műve által vált lehetővé ; szóval, hogy a „kereszténység, Nicolas szerint, nemcsak mindent
