Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
10 nek, szóval, mint az egész nevelésnek napját, melynek világító, melegítő sugaraira a gyermeknek kifejlődhetésére okve- tetlenűl szüksége van. Isten a súlypont, mely felé a lelkiismeretitek nehézked- nie kell; Isten a középpont, melyhez az emberi szívek a szeretet és félelem megnevezhetetlen édes kényszerével vonzódnak. Avagy nem hangzik-e fülünkbe sz. könyveink amaz örök bölcsesége: „A bülcseség kezdete az Úr félelme“ ? Plafonnak pedig ki olvashatná elérzékenyűlés nélkül ezen szavait: „Szívünkbe, hogy azt a szemérmetlenség támadásaitól megvédhessiik, azon szép, azon isteni félelmet kell gondosan becsepegtetnünk, melyet a szemérmesség nevével neveztünk ; azon félelmet, mely minden egyéb félelmet kizár“ ? (De Leg. III.). Sőt, hogy a nevelés teljesen sikerüljön, Istennek azt a szerepet kell lelkűnkben betöltenie, melyet említ a Memnon szobráról szóló rege; vagyis, Istenben nemcsak physicai létünk alkotóját kell megismernünk, hanem az imádság szárnyain hozzá, mint a világosság Atyjához, mint az értelmi nevelés örök Mesteréhez föl is kell emelkednünk; benne, mint a lelkiismeret Urában, mint az erénynek isteni mintaképében, mint a végetlen tökéletességnek örök forrásában egyszersmind az erkölcsi nevelés sarkcsillagát kell követnünk. És ez annyira szükséges, hogy az a nevelő, legyen az egyházi vagy világi, ki nem azon, művészt lelkesítő fensőbb ihlettel fog növendéke neveléséhez, hogy abból az örök isteni mintakép élő mását formálja; ki nincs áthatva azon szent félelem érzetétől, melylyel a gyermeknek egy szellemi, erkölcsi műremekké való kialakításához fognia kell: szóval az, ki vallásos tisztelet nélkül veszi magának azt a munkát, melyben Isten helyét tölti be a gyermekkel szemben: eluta- síthatatlanszabályúl tartozik követni a költő szavait: „Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot“! A nevére méltó nevelőnek nemcsak kereken s mintegy nemes boszankodással kell elutasítania magától Rousseaunak, a nagy sophistának azon elvét, miszerint „Emil előtt életének huszadik évéig Isten nevét még csak említeni sem szabad11 : hanem, ellenkezőleg, meggyőződéséül vallania, sőt szentül követnie kell azon nagy igazságot, hogy valamint a physicai légkör elkerülhetetlenül szükséges az ember testi életének fen- tartására; ép oly elkerülhetetlenül szükséges Isten eszméje a gyermek értelmi és erkölcsi életének kifejlesztésére.
