Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879
44 tóságok s kartársaim figyelmét oly vállalatra, mely a kötelezett iskolai igazgatás ignoralásán alapulva öntudatlanul is az ellen működik, és én a vezetésemre bizott kör részéről e lapnak bárminemű támogatását a mint eddig, úgy a jövőben is a leghatályosabbau ellenezni fogom. Nem mintha elvbó'l ellene volnék a gombamódra szaporodó nevelészeti lapoknak, hanem egyszerűen azért, mert ezek cége alatt sokszor hamis portékát láthatni. A szerkesztők által kifejtett programm, az eddig napvilágra jött két szám tartalma — többet nem láttam — és némely fiatal ember túlbuzgó tüzeskedése a helytelenül felfogott cél érdekében, kellőleg meggyőztek arról, hogy a szerkesztők s eddigi támogatóik az iskolai igazgatás terén vastag ignorantiában szenvednek, nincs határozott s megvalósítható céljok, nem kelthetnek maguk iránt bizalmat, nélkülözik egy ifjúsági laphoz megkivántató komoly előtanulmányokat és csak némely, még mindig nagyszavu, de kevés cselckvésü önképző körök kívánalmának látszanak megfelelni és utoljára, hogy a vélt haszon, majdnem egyenlő a semmivel. Ha a tapasztalatlan szerkesztők nem tudnák miért, megmondom nekik. A miniszteri felügyelet alatt álló középtanodák számára 187G-ban kiadott Rendtartás 28. §-nak utolsó bekezdése határozottan mondja: „Az önképző kör munkálatainak nyilvánossá tétele, illetőleg nyomtatása tilos“. — Miért lön e ne- hány sor becsuztatva az uj Rendtartásba, midőn azelőtt egy évtizedig oly buján hajtottak és virágoztak az önképző körök Évkönyvei, Almauachjai és Füzérei, azt minden gondolkodó ember belátja. És most az Önképző azt a régi nyavaly- gást ismét életre akarja támasztani, nyilvánosságra hozván a stylgyakorlatokat, mit a komoly tanférfiak régen elitéltek. Az önképző körök munkálatainak „nyilvános térre leendő átvivése“ s „titkárainak a lappal eszközlendő összeköt-
