Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879

35 Vérmes gondolat volna azonban hinni, mikép ezen egyet­len ember keze könnyen fordíthat s szintúgy a célon való túllövésnek kellene mondanunk az észlelt bajoknak egy toll­vonással akként történendő elfojtását, hogy — ha az önképző köröknél ily kinövések mutatkoznak, akkor veszélyesek — tehát egyszerűen el kell elölök az utat zárni e körök fel­oszlatásával. Ilyféle orvoslás a bajokat szükebb határok közé vonná ugyan, de azokat el nem enyésztetné, vagy pedig újab­bakat kellene hozzájuk. A leghelyesebb mód minden esetre az, ha a rósz saját talaján fojtatik el. — így, ha az ifjúság eme köreit a vezető tévelygésen kapja rajta, a helyes ös­vényre terelés ne másutt, hanem e társulatokban eszközöl­tessék. Föltétlenül megkívánható azonban, hogy az összesített hatás a tanítói testület egyetemlegességétől induljon ki, mert itt a körvezető, kinek feladata főleg az ébresztésben és ka­lauzolásban áll, egymagára hagyatva képtelen tartalom és alakról is gondoskodni, s mert, hol semmi sincs, ott uj irányt kijelölni még a legügyesebb vezetőnek is bajos, és végül, mert megdönthetien tény marad, hogy a körvezető általa az iskolában előadott ismeretágaknak fog a többi fölött előnyt adni. Mily ismeret-ágak és irói munkálkodás hozhatók a szép formákkal közelebbi kapcsolatba, vagy átalában kivehető-e ez, az alábbi sorokra bizom. Nincs tárgy a mai iskola keretében, mely már önma­gában nagyobb érdeket kelthetne, s a kritikai józan felfogás előmozdításával a tanulók nemes becsvágyát inkább felger- jeszthetné, mint a történelem meg nem hamisított érzéke. Azok a nagy szellemi mozgalmak a világ színpadán szerepet vitt nemzetek beléletéből; a meglepő nemzeti katasztrófák, midőn egy magában elég nemes vonásokkal biró nemzet ve­zérlő egyéniségeinek hibája miatt kénytelen lemondani az önálló életről és elbukásában majdnem színpadi hatást kelt: *

Next

/
Oldalképek
Tartalom