Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879

16

mában végbemenendő enyészetet, s ha az idealismust nem mentheti is fel, a tévlépésekért saját itéló'székünk és kicsapongásai ellenében gyakran a józan észnek egész erejével sorompóba kellett is lépnie, mégis — ha egyéb okból nem, már csak azért is, mert tisztán faji vagy nemzeti nyilvánu- latai vannak — a nép reformátoraitól bizonyos fokú kíméletet követelhet a maga számára, mig az az idegen s merev empirismus a neki tulajdonított jótékony hatás színe alatt csak pusztít és sorvaszt, s nem adva meleget semmiféle tenyészetnek, a remélt gyümölcsök helyett minden téren pusztán ürességet és fonnyadtságot tár elénk. Találóan vázolta Gyulai Pál a Kisfaludy-Társaság ez évi közgyűlésén, elnöki megnyitó beszédében, az első szükségességét s az utóbbinak hátrányait. Áz emberiség — úgymond — ép úgy nem lehet el költészet nélkül, mint egyes nemzet, mert legnemesebb gyümölcseiről, legédesebb vigaszairól mondana le s eszményi irányát tagadná meg. A képzelem és kedély megkívánja a maga táplálékát, s a mely nemzet a szépért nem lelkesül, kevesebbet fog a jóért is, az igaz kutatásában pedig köny- nyen válik egyoldalúvá s a szellemi gyönyörök helyett örömest hajhász érzékieket. S tovább: ha a tudomány megveti az ízlést, a művészeti formák tanulmányozását, szellemtelenné, pedánssá válik, s elveszti hatása egyrészét, mert elzárkózott a közönségtől.

Ezek után a nevelés módja s alkalmazása fölött köny- nyü lesz a megegyezés, valamint az irány is önként ajálko- zik. Mert valószínűtlen, hogy a természetes folyamat elkerülésével a mesterkélt, a kényszeritettnek adassák előny; folyjon minden az önként választott mederben, a tulcsapásokat pedig korlátozza a nevelői testület; csak ahegyek tetején át ne akarjuk a folyást vezetni. — Minden megerősödik annak idejében erőltetés és siettetés nélkül is. A fiatal ültetvény dúsan virágzik, de gyümölcsdt alig tud érlelni; lehull ez több-