Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879

nyíre a képződés első korszakában; az erős megrakodás esetében pedig a gondos ápoló maga fosztja meg és önként a tehertől, nehogy a korai termelés gátolja a törzs fejlődését. Eddig egészen másként volt; folytonos játékot űztek a tudományossággal s az ismeretek tulrakásával olyformán, mint midőn dús gyümölcstermés idejekor pajzán szeszélyü gyermekek a szőllőkben még a madár-vázakat is teleaggatják piros almákkal.

A tudománynyal való játékot abba kell hagyni és törekedni kell az értelem és szív munka-irányának kibékitésére; a tanári karnak még a mostani rendszer mellett is marad elég segédeszköze, hogy ez utóbbi követelményeinek megfelelhessen. A mire a rendes előadási órákban nem érkezik, azt a heíenkinti egy-két, önként elvállalt órában még mindig pótolhatja. A szép iránti érzék eléggé fel van már keltve if- jainkban, nem kell hozzá egyéb, mint a helyes, idővel és erővel takarékos eljárás. Az ifjúság maga óhajtja aesthetikai vezettetését, ezt ápolni s kellően dirigálni a tanári kar hivatása ; ellenkező esetben meg lesz a törekvés, de vele jár az elfajzás is; ettől pedig az ifjúságot minden áron meg kell óvni.

II.

Ez okból nem csodálkozhatunk, látva, hogy az ifjúság gondolkodóbb és érzőbb része felismerve a rendszer sivárta- lansága közepeit kedélyképzésének elhanyagoltatását, és vezettetve ifjú szivü tanároktól, módok és eszközökről gondoskodott a hiány pótlására. Ott, hol ez ügy ily kezdet és auspi- ciumok mellett indult meg s talált folytatást, az eredmény nem is maradt el. De fájdalom, e téren is tapasztalható volt nem egy helyt, hogy az ifjúság saját botorkáló ösztönére bízatott, útmutatás és irány nélkül, s roszabb állapotot teremtett, mintha semmit se kezdett volna. A szív és kedély kép2.