Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879

nyíre a képződés első korszakában; az erős megrakodás ese­tében pedig a gondos ápoló maga fosztja meg és önként a tehertől, nehogy a korai termelés gátolja a törzs fejlődését. Eddig egészen másként volt; folytonos játékot űztek a tudo­mányossággal s az ismeretek tulrakásával olyformán, mint midőn dús gyümölcstermés idejekor pajzán szeszélyü gyerme­kek a szőllőkben még a madár-vázakat is teleaggatják piros almákkal. A tudománynyal való játékot abba kell hagyni és töre­kedni kell az értelem és szív munka-irányának kibékitésére; a tanári karnak még a mostani rendszer mellett is marad elég segédeszköze, hogy ez utóbbi követelményeinek megfe­lelhessen. A mire a rendes előadási órákban nem érkezik, azt a heíenkinti egy-két, önként elvállalt órában még mindig pótolhatja. A szép iránti érzék eléggé fel van már keltve if- jainkban, nem kell hozzá egyéb, mint a helyes, idővel és erő­vel takarékos eljárás. Az ifjúság maga óhajtja aesthetikai vezettetését, ezt ápolni s kellően dirigálni a tanári kar hiva­tása ; ellenkező esetben meg lesz a törekvés, de vele jár az elfajzás is; ettől pedig az ifjúságot minden áron meg kell óvni. II. Ez okból nem csodálkozhatunk, látva, hogy az ifjúság gondolkodóbb és érzőbb része felismerve a rendszer sivárta- lansága közepeit kedélyképzésének elhanyagoltatását, és ve­zettetve ifjú szivü tanároktól, módok és eszközökről gondos­kodott a hiány pótlására. Ott, hol ez ügy ily kezdet és auspi- ciumok mellett indult meg s talált folytatást, az eredmény nem is maradt el. De fájdalom, e téren is tapasztalható volt nem egy helyt, hogy az ifjúság saját botorkáló ösztönére bí­zatott, útmutatás és irány nélkül, s roszabb állapotot terem­tett, mintha semmit se kezdett volna. A szív és kedély kép­2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom