Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879
13 korra hatni akaró emberek súlya, ellenkezőleg abban, hogy nem hagynak egy módot sem felhasználatlan, midőn azt hatékonynak gondolják. Pedig vajmi nagy azon egyének száma, kik midőn kedvenc ideáik keresztülvitelére kort és embereket kevésbbé találnak alkalmasoknak, inkább készek a lemondásra, s inkább hajlandók folytonos evődésbe elmerülni, mintsem megkisérlenék erejüket a más utón és módon való hatás csak egyetlen emeltyűjének is mozgásba hozatalára. — Mert csakugyan könnyebb dolog a passiv ellenállás érzéseiben kéjelegni, mint hatni oly téren, mely kevéssé felel meg felállított eszményünknek; az utókor azonban nem arról fog bennünköt mérlegelni, minő ellenállást fejtettünk ki korunk áramlatával szemben, hanem mit voltunk képesek tenni kedvezőtlen körülmények között is a jövő számára. Azért akkor, midőn pálcát törünk a jelen helytelen nevelési rendszer felfogása fölött, nem mondhatunk egyúttal semmi hízelgőt azon nagyhangú szólamokra, melyek csak tagadnak, de nem állítanak semmit. Örökké csak kárhoztatni és soha ki nem lépni a síkra a legcsekélyebb tettel is ép oly esztelen, mint gyermekes csökönösségre mutat, Ha korunk oktatási rendszere azt mondaná: ezt, meg ezt felvettem keretembe, ezt tedd és egyébre ne merj gondolni, még volna jogszerű alap a sok oldalról hangoztatott negatióra; de midőn csak egyik-másik dologban lép fel kor- látozólag, a többire nézve pedig bizonyos határig szabad kezet enged az iskolának, némileg felejteti velünk ama rendszer hibásságát. Jónak azért a roszat nem mondjuk, ha' önmagában véve nem zárja is azt ki, valamint a helyes csak addig nevezhető ilyennek, mig azt a járulékos selejtesség el nem nyomja. A rendszer decretálja ugyan és pedig majdnem kizárólag a tudást, azonban igen sok esetben közömbös előtte, ha az iskola a szép érzés fejlesztését követeli és tényleg gyarapítja. Azt ugyan senki sem fogja annak erényéül be
