Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879

14

tudni, hogy egyszerűen megengedi, midőn sürgetnie kellene, más oldalról azonban az iskola sem lehet felmentve a kötelem alól, hogy akkor, midőn sok tekintetben független, tenni elmulaszsza, mit jónak lát. Az iskola tehát, midőn teheti s mégis mellőzi a szép által hatni az ifjúságra, osztozik azon felelősség terhében, mely a hibás rendszer következménye. Fejleszteni a szépérzéket a mennyire lehet, s igy tartalmat és alapot teremteni a tudás számára, ez az, mit mai napság az iskola minden nehéz körülmények között is megtehet és ezt téve, előkészíti magát a helyesebb rendszert is.

De joggal kérdezheti tőlünk bárki is, megfelel-e az általunk sürgetett aesthetikai nevelés csak részben is a helyes és követendő nevelési irányzatnak, vagy képes-e némileg is pótolni a sutba dobott régi rendszert? E kérdésekre válaszunk : nagy részben — igen. Mert ha áll, hogy minél inkább előhaladunk a szép ízlés fejlesztésében, az alaki szépnek annál több formái tárulnak fel előttünk, melyek felé mintegy erővel vonz bennünket szépérzékünk, úgy kétségbe vonhatlan az is, hogy ezen tehetség lévén a kezeinkre bízott nemzedékben a legszélesebb alapon kifejtve, és ezen irányban bírván az minden további fejlődésének rendes menetét a leghatározottabb világosságban felmutathatni, felfogása is e tekintetben hatványozott erővel működik, s magába foglalja még azon felfogásokat is, melyeket különben egészen más téren kellene keresni. S ha a mostani generatio ily előnyös helyzetéről meg vagyunk győződve, a mit bárki is — vizsgálva azt — könnyen beláthat, nem áll semmi akadály útjában annak, hogy a meglevő alapra fektessük a helyesnek vélt nevelési rendszerünket; mert ha igaz, hogy „a szép a mi második teremtőnk“, nem látjuk be, miért nem lehetne ebből kieredve, nemcsak csupán az aesthetikai nevelést, hanem ezzel rokon bármely más irányt is biztosítani. Mig durva érzékiség uralkodik az egyeden, hasztalan ott minden törekvés