Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1878
12 scn várak és városoké, gazdászat. IX. r. történelem (vagy inkább a nevezetes történt dolgok évrendi sora). X. r. erkölcs-, jog- és természeti vallástan; házi, egyházi és polgári társa- ságtau, s a tanügyről is szól. XI. r. a keresztény hittan. (412 1.) Hozzá van fűzvve „Oratio de stúdió Sapientiae“; azután Ludov. Glaudorpiushoz intézett két levél s végre egy Leusden Jánoshoz irt philologicus levél. 487. lapot tesz az egész mű. Az auctorok, kik után az Encyclopaediában foglalt rengeteg ismeretet összegyüjté, saját bevallása szerint, a következők : „a metaphysicában: Cartesius, (Des Cartes); a logikában : Ramus, Suellius, Amesius; az aritlimetikában: Ramus, Snellius, Schonerus; a geometriában: egyedül Ramus; az általános physikában: Cartesius, Regius; a csillagtanban : Copper- nicus, Cartesius, Regius, Pliocylides, Alstedius, Scribonius; a földrajz-, hydrographia- ésmusicában: Alsted; az anthropolo- giábau: Scribonius, Regius; a gyógyszertanban: egyedül Regius; az állat-leirásbau: Regius, Scribonius, Alsted; az ásvány tanban: Scribonius, Regius, Alsted; a botanikában: Regius, Scribonius; a mechanikában: Alsted, Amesius; az aetliikában: oeco- nomia-, politika-, jogtan- és theologiában : Fennerus, Amesius, Althusius etc. ') Ha irodalmi működésének az idejét és az emberi nem kultúrtörténetének korszakát összevetjük, melyben Apácai élt, és munkálkodott a tudománynak magyar nyelven való terjesztése és ez által hazája jó hírnevének megalapítása érdekében,a külföld előtt: könnyen megítélhetjük az ő botanikai álláspontját. Apácai a botanikával külön, soha sem foglalkozott, ő tehát e téren még az antik csoporthoz sem számítható jogosan. Apácai első sorban theologus és bölcsész volt; korát uralgó eszméktől ő sem tudta magát emancipálni, Utrechtbe is azért ment, hogy magát jeles hitvitázóvá képezze ki. E században „az iskolák csaknem egyedül hittudósokat képeztek, ilyekké nevelték még a fejedelmi és legfensőbb állású ifjakat is (Rákóczi György és Zsigmond, Apafi, Eszterházi M. és Pál). Előkelők házainál s a fensőbb körökben vallási vitatkozások folytak, kedvelvén ezeket a scholastica theologiában jártas jezsuiták, s külföldön vitázókká képezett prot. lelkészek, sőt a vi’) Apácai Encycl. Praef. 17—18. i.
