Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1872
Tanulmány az éterről Egy futó tekintet a természettau történetére — az ókor deductiv természetbölcseletétől kezdve napjaink tapasztalaton nyugvó buvárlatáig — csakhamar azon meggyőződésre juttat, miszerént e tudománynak tudatosan vagy öntudatlanul követett célja mindenha volt: a természet sokszerüségében kikutatni az egységet, a mértéket, mely szerént „mindenek el van rendelve“ '). E célra nézve a legkitartóbb törekvés mellett is az előttünk rég letűnt koroknál csak annyiban vagyunk előbbre, hogy a sokáig közel hitt révpartot véghetetlen távolban tudjuk, raelylyel azonban megküzdenie a lét határtalan tengerén evező emberiség egyik legmagasabb s legeszményiebb kötelessége. E véghetetlen célra törő utunkban állomásokra akadunk, melyekre érkezvén korán sem vagyunk közelebb célunkhoz, hanem csak látkö- rünket a végzett s még végzendő útra nézve kiterjesztve egy-egy menettel emelkedtünk felebb azon lassan de szakadatlanul fölfelé kanyargó spirálon, mely az emberiség közmivelődési folyamát jelöli. Ilyetén állomásokat képeznek azon termékeny elvek s nagyszerű elméletek, melyek a tudomány mezején koronként fölmerülve váratlan fényt árasztottak az addig csak sejtelemszerű ismeretekre ezeket mintegy varázsütésre roppant mérvben tágítva s mélyítve egyaránt. Eféle elméletek valának p. a Newton által felállított nehézkedési és a kiömlési vélet, mely utóbbit ugyan a tudós világ a tapasztalattal való ellenkezése miatt ma már teljesen elvetett J). Helyét elfoglalta az éterre alapított rezgési elmélet, mely a tudomány első reudü remekműveiben úgy mint tankönyvekben és nyilvános tanodákban meghonosulva általános elismerésben s ugyszólva hivatalos megerősítésben részesült. S minthogy az egyelőre csak a fénytünemények összefoglalására felvettünk éter mindeddig nem hagyott cserben, a tudomány a második lépést is merészelte s megkisérlette az éterrezgések elméletét a hő-, villanyos stb. tüneményekre alkalmazni. Az igazság érdekében még meg kell itt jegyeznem, hogy a rezgési elmélet ellenében újabban Sé- guin (aíné) is igen elmés, az anyagvonzalomra vagy nehézkedésre alapított elméletet állított fel, mely valóban sok s bonyolult tömecstüneménynek könnyű s meglepőleg egyszerű magyarázatát adja. Nálunk a korán elhunyt, feledhetetlen Greguss Gyula !) nyújtott be a m. tud. akadémiának egy értekezést, mely a hő s nehézkedés között létező okviszony kimutatásával foglalkozik. Mellőzve ezen különben figyelemre méltó elmélet jogosultságának fejtegetését > a jelen sorokban a tudományalkotta nézetet az éter mivoltáról valamint annak egy csinos alkalmazását a villanymoztanra terjesztem elő. I. A nélkül hogy a fénymozgás szempontjából valamely közeg szükségszerűségének bizonyitgatásába ereszkednénk, vizsgáljuk mindjárt azon kérdést, váljon a közönséges (u. n. súlyos, bár helyesebben szólva: mérlegelhető) anyagtól kölönböző, sajátos állomány-e az éter ? Gr öve „az erők rokonságáról“ irt nagybecsű munkájában hajlandó a különállományu fényétert közönséges anyaggal helyettesíteni a szerinte „divatos“ éter-elméletre azt jegyezvén meg, hogy ezen elméletben „egy különös súlytalan anyag veendő fel, mely nézet a tapasztalás szolgáltatta evidenţia legcsekélyebb fokát is nélkülözi elannyira, hogy a tünemények magyarázatára az étert, az éter létele kimutatására meg rendesen a tüneményeket idézik“ 4). Azonban egy kis megfontolás azon meggyőződésre vezet, hogy a tudomány által jelenleg elfogadott nézet az absolut súlytalanságot vagyis az anyaghatás alóli teljes mentességet épen nem követeli az éter számára, mert ez esetben a különböző testekben levő étert homogénnek, a földet pedig a világegyetem egyedüli vagy legalább leghatékonyabb nehézkedési központjának kellene állítania, mi nyilvánvaló képtelenség volna. Külön állománynak csak annyiban veszszük az étert, mennyiben az eddig ismert anyagokétól — minő p. az éleny, köneny stb. — ’) Bölcs. XI. 21. ■■*) Brewster halála (1868) óta már csak egyedül Weiss mineralog vallja a kiömlést. a) Hő és nehézkedés. Értekezések a természettudományok köréből II. k. 5 sz. 4) Die Verwandtschaft der Naturkräfte 136 1. Az itt felhozott tévkör csak látszatos, mert p. a könyv létéről a szerzőre s viszont joggal következtethetünk. Ám legyenek a tünemények a könyv, szerzőjét bátran az éterben kereshetjük. X.
