Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1872
elütő sajátszerü szerkezettel kell bírnia, mi által éppen nem tagadjuk meg tőle az anyag lényeges alaptulajdonságait. Szerfelett megritkult közönséges anyagnak pedig már csak azért sem tekinthetjük az étert, mert a fényhullámok roppant sebessége az ellenkezőt bizonyítja. Ugyanis a rezgések terjedésének sebessége okvetlenül a közvetítő közeg részecseinek kölcsönös hatásától függ, mely annál nagyobb, minél kisebb a részecsek kölcsönös távolsága. Már most lehetséges-e, hogy p. a lég, mely köz. anyag létére a hanghullámokat 340 méternyi sebességgel szállítja odább, végtelenig kiterjedve s igy megritkulva bármily hullámmozgásnak 298,000000 méternyi sebességet kölcsönözzön? De még egyéb körülmények is az éternek az ismert anyagétól eltérő szerkezete mellett szólanak. Az éter igazolása végett annyira felkapott Encke-féle üstökös ideig-óráig háttérbe szorította ugyan Newton '.) tételét, mely szerént „ non solum solida planetarum et cometarum corpora , séd etiara raris- simi caudarum vapores, motus suos velocissimos liberrime peragunt et diutissime conservant“, de újabb kevesbbé elhamarkodott megfigyelések meg annál fényesebben bizonyítanak a nagy búvár meggyőződése mellett. A éter ellenálló közeg nem lehet. Lássuk az ellenkezőből folyó következményeket. Mellőzve az üstökösökre mint hiányosan ismert égi testekre alapított nézet fejtegetését, melyet az esetleges háborok számba nem vétele miatt legalább is az elhirtelenkedés gyanúja terhel, csak azt kérdjük : ha az éter részecsei oly távol vannak egymástól, hogy benne a bolygók észrevehető ellenállásra nem akadnak, honnét veszi ama csodálatos rugalmasságot, melylyel a fényrezgést egy másodperc alatt 298,000000 méternyire származtatja ? Erre vagy azt válaszoljuk ; hogy az éter részecsei sokkal sűrűbben csatlakoznak egymáshoz mint a lég, köneny vagy más terjengős test részecsei, mely esetben a bolygók szükségkép megakadnának; vagy azt, hogy a részecsek tetemes távolsága mellett a taszító erő roppantul növekedik. Ámde ha Newton számitása szerént a sűrűség tehát a tömecsek száma (bizonyos térfogatban) 700,000-szer csökkenne, egy-egy részecske taszító er jének, tehát ellenállásának is 490000000000szer kellene növekedni. Tehát akár nagyon sűrűnek, akár felette ritkának veszszük az étert, hatása a bolygó mozgására legrövidebb idő alatt észrevehetővé lenne. Az étert tehát ellenállásnélkülinek kell képzelnünk. E felfogás mulhatlanul azon következtetésre vezet, miszerént az éter részecsei taszító erővel nem, hanem csak vonzerővel birnak, mert a taszító erő szükségkép az ütköző test mozgása lassudását okozná; meg hogy az itt fellépő rugalmasság csakis vonzódó elemek kifolyása lehet, mit is ekkép bizonyítunk be: A rugalmasság nem mindig terjedőkenység, ámbár utóbbi a rugalmasságot feltételezi. Mindkettő, ha együtt lép föl, szükségkép molecularis taszítás eredménye ; mígha a test csak rugalmas, de nem terjengős, rugékonyságát csak a molecularis attractiónak köszönheti, mely eset éppen az éternél mutatkozik, mert mint fönebb kimutattuk: terjedékenység esetében tetemes rugalmasság előidézésére tetemes taszítódás is kivántatváu, éz a bolygók mozgását eddigelé már nagyon is észrevehe- tőleg módositotta volna. Továbbá a valamely nyíláson keresztül terjedő hang mindenfelé hallható, mi csak taszítódó tömecsek hatásában, — mig a fényt csak a nyílásra mint alapra fektetett kúp határai közt vehetni észre, mi pedig csak attractiv tömecsekből álló közeg rugalmasságában leli magyarázatát. A rugalmasság e neméről némileg szemléltető fogalmat szerezhetünk, ha egyenes vonalra attractiv elemek végtelen sorát képzeljük egyenletesen elhelyezve. Ha a b c d . . . elemek a határtalan egyenes mindkét oldala felé egyeniőkép vonzva s vonzatva egyensúlyban vannak s p. a valamely küloknál fogva, b felé indnl, a b-re gyakorolt vonzás a felől nagyobb leend mint c felől s b is azonnal a felé közeledik, minek következtében c erősebben vonzatván d mint b felől d felé nehézkedik; a miért aztán d is c-hez fog közeledni. A d c felé közelegvén, e az f túlnyomó hatása alá kerül s igy f-nek indul; f pedig e felé s így tovább az egész vonal hosszában. A rugékonyság e nemét nemlegesnek vehetjük, ha az expansio által fölkeltettet igenlegesnek tekintjük. Könnyű belátni, hogy ily negativ rugékonyság birtokában az éter a legsebesebb hullámzás közegéül szolgálhat a nélkül, hogy az égi testek mozgását hátráltatná. A merőben attractiv elemekből álló közeg ellen az a kifogás támadhat, hogy valamennyi részecs az egész tömeg központja felé nehézkednék, minélfogva e csillagközi fluidum egy pont körül összegyűlve eltűnnék a világtérből. E nehézség azonnal megszűnik, mihelyt meggondoljuk, hogy ily attractiv elemekből álló gömbben a részecsek a központ felé rohannának ugyan, még pedig növekedő sebességgel; ám ennek maximumát a középpontban érvén itt meg nem állapodhatnak, hanem lassudó mozgással a túlsó oldalon épp annyira távoznának el a középponttól, mint a mennyiről imént közeledtek hozzá. S ') Princip, math. vol. Hl. Prop. 41. Probi. 21. —' 4 — %
